Nagybőgő

A nagybőgő egy hangszer, négy, a hegedű család többi tagjától eltérően kvart távolságra hangolt húrral. A vonós hangszerek közé soroljuk, közöttük a nagybőgő a legmélyebb. Közeli rokonai még a hegedű, a brácsa (mélyhegedű) és a cselló.

Húrjai a kontra É (ez egyébként a hangszeren elérhető legmélyebb hang), kontra Á, nagy D és nagy G.

A kottáját basszuskulcsban írják, úgy, hogy a leírt hangokat egy oktávval lejjebb kell értelmezni (lásd kotta a jobb oldalon). Ennek célja, hogy elkerüljék a túlságosan sok pótvonal használatát. A szabály érvényes a többi használt kulcsra is (tenorkulcs, nagyon ritka esetekben violinkulcs).

A nagybőgő története

A hangszer elődje a violone volt, amely a viola da gamba egyik típusa.

A húrjai csak a romantika korára állandósultak (előtte léteztek öt- és hathúros bőgők is), bár később háromhúros is készült, de az nem terjedt el igazán.

A komolyzenében a nagybőgő a tagja a szimfonikus zenekaroknak, vonószenekaroknak és különböző kisebb kamaracsoportoknak.

A nagybőgő felépítése

A nagybőgő egy olyan hangszer, aminek a mai napig nem alakultak ki a végleges vonásai.

Felépítés szemszögéből a hangszer félúton áll a gambacsalád és a hegedű család között. A hegedű családtól örökölte

• az F-lyukakat,
• a húrok számát,
• és a fogólap tulajdonságait;

a gambacsaládtól pedig

• az esetenként lapos hátlapot
• a nyak formáját.

A hangszer kb. 170–180 cm hosszú.

A hangszer részeinek neve, és felépítésének nagy része megyegyezik a hegedűnél tárgyaltakkal.

Vonó

Francia vonó

Francia vonófogás

Népzenében használt, házilag, illetve hangszerész által készített rövid vonók

Két fajta klasszikus vonótípus létezik:

• Francia vonó: Ez alapvetően nem más, mint egy tömegre nehezebb kiadása egy hegedű (brácsa), vagy egy csellóvonónak.
• Német vonó: Ez a régi gambák vonójából alakult ki.

A Vonó között kinézet-, tömeg- és játékmódbeli különbségek vannak.

A magyar népzenében a klasszikus vonón kívül gyakran használják a sokszor házi készítésű, rövid, tömörebb felépítésű vonót. Ennél a vonótipusnál hiányzik a klasszikus vonóknál megtalálható, a szőr feszességének szabályozására szolgáló mechanika, helyette a belefont erősebb zsinór segítségével kötik oda a szőrt a kápához, lehetőleg minél feszesebben. Ezt a vonótípust rendszerint marokfogással tartják.

Hangolás

A hangszer húrja azért vannak kvartonként hangolva, hogy ne legyenek túl nagyok a lépések a hangok között, és minden hangot kényelmesen le lehessen játszani.

A nagybőgőből létezik 5 húros kiadás, ilyenkor általában még egy kontra C húrt kap még az E húr mellé. Ez a bőgőfajta nem igazán elterjedt. A háromhúros kiadás neve a Halbbaß. A nagybőgőnél mélyebb hangszer az oktobasszus.

A hangszer húrjait gyakran hangolják akár egy egész hanggal is feljebb, elsősorban szólódaraboknál.