olvsó

Kedves Olvasóink!

Liszt Ferenc így szólt a"czigányokról".

"Ha Radicsot hallom, szinte eltűnik a valóságos környezet. Az erdők illata csap meg, a források csörgedező zenéje és egy szív mélabús vallomása, mely szenved és ujjong - szinte egy időben.
Nézetem szerint, ehhez a zenéhez nem szabad hozzányúlni. Sőt, óvni kell a hivatásosok kontársága ellen.
Ezért hát becsüljék meg jobban a cigányzenészeket, hogy ne legyenek többé egyszerű szórakoztatók, akikkel ünnepségeik hangulatát emelik, vagy pezsgőzés közben a fülükbe húzatnak!
Ez a zene igazán van olyan szép, mint az Önök csipkéi, vagy hímzései. Miért nem becsülik meg jobban, miért nem szeretik ugyanúgy?"

2015. szeptember 27., vasárnap

Szerelmes üzenet - Mensáros László -Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj

Ajtay Andor: A vén budai hársfák

Valahol egy kis faluban - Mindszenthy István

Asszony lesz a lányból - Madaras Gábor

László Imre - Leszállt a csendes éj

Gaál Gabriella - Vannak el nem csókolt csókok



Kedves Olvasók!

Ezzel a néhány gyönyörű nótával kívánok mindannyiójuknak kellemes vasárnapot.

Gaál Gabriella - Hegedűmből felsír, zokog

Gaál Gabriella - Alkonyat száll a pusztára

2015. szeptember 12., szombat

Patai Benő és zenekara: Csárdások

Patai Benő és zenekara: Julcsa, ha kimegyek

Jákó Vera - Rózsa, rózsa, sárga rózsa

Solti Károly -Hívlak akkor is, ha nem jössz -.wmv

Jákó Vera: Páros élet a legszebb a világon

Mit tudsz te a szerelemről - Kovács Apollónia

Mit tudsz te a szerelemről - Kovács Apollónia

Kovács Apollónia - Hullanak a falevelek, Bíró uram, Vallomásra küldöm, T...





Hullanak a falevelek : FARKAS IMRE 1879 - 1976 ..
Biró uram biró uram : DANKÓ PISTA 1858 - 1903, - LAMPÉRT GÉZA ..
Vallomásra küldöm : ifj, magyari imre 1924 - 1980, - skoday lászló 1907 - 1966.
Tűzpiros rózsaszál : CSERKUTHY SÁNDOR 1921 - 1985, - TÜTTŐ JÁNOS 1917 - 1998,
Gyertek ide Budapesti cigányok : 
Pi piros a pipacs virága : LÁNYI GÉZA 1849 - 1908,,,

Abonyi Nótaverseny I. Országos (23)

Hallja maga barna Halkan pengesd ..Uzsorás Katalin

Sok idegen földet... Uzsorás Katalin

2015. június 11., csütörtök

Nyárköszöntő Nótaműsor-‎Hálózat a Kultúráért Művészetért Egyesület (HAKME)



Nyàrköszöntő Nótaműsor
2015.június 19.péntek 18 óra
Helyszíne:Újpest, Petőfi Tanya Étterem.
Fellépnek a Farkas Gyula Nótakör énekesei.
Kísér a Hakme kivàló zenekara.
Mindenkit sok szeretettel vàrunk.Tel.:06/30-585-1972.

https://www.facebook.com/groups/105764666135735/

2015. június 10., szerda

Rajkó Orchestra (Andalgó és Friss) Hungarian Folk.

Fátyol Tivadar Hétről Hétre Roma Kulturális Magazinműsor 5 rész

Rácz Kati : Hétről Hétre Roma Kulturális Magazinműsor 2 rész

Halper László : Hétről Hétre Roma Kulturális Magazinműsor 1 rész

ifj Sarkozi Lajos es zenekara

Ifj.Sárközi Lali-Ürmös Sanyi-Lukács Csabi-Lázár Gyuszi-Váradi Zoli - Nót...

2015. május 26., kedd

Lakatos Vilmos és zenekara

Lakatos Vilmos prímás és Zenekara: Csárdások

Bányai Márton Volt szeretőm 13 tíz elhagyott maradt 3 II. Serkei NT 2013...

Bányai Márton Kicsifehér meszelt szoba falon függő Máriakép Akácos Farka...

Bányai Márton- Ott ahol zúg az a négy folyó

Bányai Márton

2015. május 23., szombat

Solti Károly: Vannak el nem csókolt csókok

Solti Károly Nem jön levél

B. Tóth Magda: Késő minden, kisöreg (Fagyban, közepében a télnek)

Csuti Csaba: Ha én gazdag lennék

Csuti Csaba: Valamikor néked vittem

Csuti Csaba: Nótakoktél

Csuti Csaba: Várjatok még őszi rózsák

Csuti Csaba: Te vagy nékem az az asszony

Csuti Csaba: Irigyelik, hogy én téged szeretlek

Csuti Csaba: Jégvirágos hideg tél volt

Csuti Csaba: Holló lovam lába nyomát

Csuti Csaba: Este ha lefekszik, álmodozzon rólam

2015. május 16., szombat

La boheme - Bangó Lajos-Mága Zoltán

Bangó János Band

Bangó János Fekete Holló 2.rész

Bangó János Fekete Holló étterem

Dóry József: Az én jó apámnál

Dóry József - Éjfélkor a bálteremben

Dóry József: Ezüsthajú öregapám

Dóry József - Utolsó nóta szó

Dóry József: Nótacsokor

2015. május 1., péntek

Tamon Erika-Bokor János: Tiszta fehér oltár

Az akinek bánata van

Erdős Melinda: Csak tebenned bíztam

Erdős Melinda: Nincsen annyi tengercsillag az égen

Elmegyek az életedből - Melis György

Erdős Melinda: Hiányzik valaki, ebből az utcából

Erdős Melinda: Zsebkendőm négy sarka

Szeretnék május éjszakáján.mp4




Forrás: Boros Mátyás

Kedves Barataim!Sajnos egy nagyon szep hagyomany feledesbe merul.Ez a majusi szerenad.Boldogan emlekszem vissza 1980 aprilis 30.-an egy eloadasrol hazatertunk edesapammal es batyjammal Debrecenben. Ahogy beleptunk a lakasba,csendesen kibontottuk a hangszereinke az eloszobaban es edesanyamnak aki a konyhaban keszitette frissen a vacsorat nekunk majusi szerenadot adtunk.Felcsendult ez a bizonyos dal.Balazs Arpad:Szeretnek majus ejszakajan letepni minden orgonat...Draga edesanyam konnyeivel es csokjaival koszonte meg a majusi szerenadot.Most kuldom minden kedves baratomnak ezt a dalt Erdos Melinda Magyarorszag legjobb enekesnojenek eloadasaban es megtiszteltetes volt szamomra kiserni Ot zenekarommal.

2015. április 18., szombat

B. Tóth Magda: Én gyönyörűségem

B. Tóth Magda: Itt vagy velem álmaimban

B Tóth Magda: Emlékeim elkísértek

Hatvai Kiss Gyöngyi nótái

Édes hazám, ha meghallod szavamat - Ráday László

Levelek, levelek - B. Tóth Magda

MA LENNE 80 ÉVES PATYI FARKAS GYULA PRÍMÁS, LEGYEN ÁLDOTT AZ EMLÉKE.( Forrás:Beke Farkas Nándor)




Képtalálat a következőre: „kegyeleti gyertya”

2015. március 20., péntek

Nyári Gyula Józsefváros Becsületkereszt kitüntetésben részesült

Március 19-én a Józsefváros Becsületkereszt kitüntetést vehettem át az Olasz Kulturális Intézetben Kocsis Máté polgármester úrtól











Szívből gratulálunk sok sikert kívánva a további munkájához!!!!!!



Nyári Gyula híres zenész cigány dinasztia leszármazottja.
A zene mellett a fotózás a szenvedélye, ahogyan önmagát jellemzi: "nappal fotós, este zenész."
Az Echo Tv Sorsfordító találkozások című sorozatának portréfilmjében vall gyökereiről, pályájáról, családjáról.

2015. március 4., szerda

Értékteremtő zeneművészeti projekt

Elfelejtett dallamok 20 Rész Magyarnóta összeállítás

1978 Prímáspódium Boross Lajos és zenekara muzsikál

Ifj. Sárközi Lajos prímás és Zenekara /Bóni Zsolt bőgős/: Úgy szöknek az...

Kovács Apollónia-Nincsen még egy ilyen asszony.avi

Kovács Apollónia - De szomorú ember lettem

Kovács Apollónia - Úgy néz fel a bűnös ember

Kovács Apollónia-Nem ér ez az élet semmit.....wmv

2015. február 20., péntek

Elhunyt Horváth Zsuzsa, az első magyarországi cigányprímásnő


Képtalálat a következőre: „kegyelet gyertya”

2015 Február 19    Forrás: RomNet - Hidvégi-B. Attila

Elhunyt Horváth Zsuzsa, az első magyarországi cigányprímásnő, a 100 tagú Cigányzenekar tagja. A Rajkó Zenekar alapítóját 72 éves korában érte a halál - tudatta a gyászhírt a RomNettel fia, Tolnai András nótaénekes.



Horváth Zsuzsa, a világon egyedülálló cigány prímásnő 1943. március 6-án született Pomázon. Zenész dinasztia sarja. Édesapja, Horváth Gyula zenekarvezetőként, prímásként élte életét. 

Halálának gyászhírét fia, a nótakirály, Tolnai András közölte a RomNettel, felidézve, a prímásnő 55 évet töltött sznípadon. Tanítványai voltak többek között  Mága Zoltán hegedűművész  és  Roby Lakatos is. 

Horváth Zsuzsa temetéséről később intézkednek. 

A prímásnő




Tolnai András énekel. A képen, az énekes édesanyja látható :Horváth Zsuzsa, a világon egyedülálló női zenekarvezető-prímásnő.

A RomNet egy korábbi, a Magyrnóta honlapján megjelent interjúval emlékezik az elhunyt prímásnőre.

A cigányprímásnő



network.hu

Horváth Zsuzsa, az első magyarországi cigányprímásnő, a Rajkó Zenekar alapító tagja Pomázon született. Autodidakta módon kezdett el kislány korában hegedülni tanulni, majd a szentendrei zeneiskolába járt. Apját korán elveszítette, így kenyérkereső nélkül maradt a család. Mikor meghallotta, hogy megalakul a Rajkó Zenekar, meghallgatásra jelentkezett. Ezt követően Boross Lajosnál, a legendás cigányprímásnál tanult. Ezt követően a Rajkó Zenekar Rottenbiller utcai általános-és zeneiskolájában folytatta tanulmányait. Később nívós éttermekben és a 100 tagú Cigányzenekarban játszott.

 -Tudtommal anyai ágon rokonságban áll a Zsolnay-családdal.
 -Igen, a édesanyám nagynénje volt a két híres Zsolnay –lány, Olga és Rózsi. Ők az 1920-as években világhírű operaénekesek, színészek voltak. Zsolnay Olgának Harold Lloyd, a világhírű komikus volt a férje, testvérének, Rózsinak pedig báró Perovich Ödön. A művészi ambíciót viszont édesapámtól örököltem. Apám muzsikus volt, és a szentendrei Béke Szállóban játszott, s nagyon sok nótát tudott. Halála után, mikor már jól tudtam hegedülni, én is játszottam, majd tányéroztam a Békében. Egy –egy alkalommal 200-300 Ft-ot kerestem. Ez azért volt lényeges, mert a Rajkó Zenekarban kezdetben nem kaptam fizetést. Az útiköltséget viszont állták, ami azért számított nekem, mert sokáig Pomázról jártam be Pestre. Aztán jött egy felkérés az NSZK-ból, s azt rendesen megfizették. Ebből a pénzből csináltattak ruhát nekünk, s abban léptünk fel a varsói VIT-en. Kimentünk, de a ruháink nem érkeztek meg utánunk. Valakinek nagyon megtetszhetett…1958-tól már fizetést is kaptunk. Azt ki kell emelni, hogy a minket külföldön mindenütt szerettek, s hatalmas sikereink voltak. Nagyon sokat köszönhetek Boross Lajos prímásnak, akitől nagyon sokat tanultam. Az az igazi cigánymuzsikus, aki rögtönöz, aki szabad szárnyára engedi a maga szeszélyét. Lassan-lassan megtanultam a futamokat, hangszökéseket, akkordfogásokat, a tremolókat és a mesterségnek ezer csínját-bínját, ami már a művészettel határos. A dallam csak dallam, fel kell díszíteni, hogy cigánymuzsika legyen. A kotta nem elég, azt mindenki lejátszhatja. A művészet jelenti az igazi pluszt.


 -Amíg nem kapott fizetést, addig miből élt a család?


 -Egyrészt abból, amit én a tányérozásból hazavittem, de nővérem akkor már szövőnőként kereste a kenyerét. Anyukám pedig mosónőként dolgozott.


 -1953-ban jött létre a Rajkó Zenekar. Öt év alatt mennyi nótát kellett megtanulnia?


 -Ne várja el tőlem, hogy pontos számot mondjak. Nem dicsekvésképpen mondom, de ha most valaki itt eljátszik nekem egy nótát, azt megjegyzem, s fül után máris el tudnám hegedülni. Nagyon hamar tanultam meg mindig a nótákat, a Rajkónál ezért az volt a gúnynevem, hogy magnófejű. 


-1953-ban hány tagja volt a zenekarnak?  


-Voltunk legalább ötvenen. Nagyon sokan voltunk, alig fértünk el a próbateremben. Az ország minden részéről áramlottak a jelentkezők. Mindig is rangot jelentett a Rajkóban játszani, így felvételi vizsgák is volt. Előfordult, hogy bejött egy gyerek, nem volt se hangszere, se kottája. Ránézett a gyerekre Farkas Gyula karmester, művészeti vezető, s azt mondta neki: fiam, te bőgős leszel. Gyuszi bácsinak olyan nagy rutinja volt, hogy ránézésre meg tudta állapítani, ki tehetséges, s kinek milyen hangszer való. Ez az illető a mai napig bőgőzik. Később táncosok is voltak az együttesben.


 -Milyen emléket őriz Farkas Gyuláról?


 -Róla csak felsőfokon tudok beszélni. Ő volt a zenekar karmestere, és kiválóan tudott hegedülni. Ki merem jelenteni, hogy a nagy magyar cigánymuzsikusok mind az ő keze alól kerültek ki. Még azt is megtanította a gyerekeknek, hogyan üljenek muzsikálás közben. Nem csak oktatta, hanem nevelte is a Rajkó tagjait. A zenekar nevelőapja volt. Mi pedig tovább szerettük volna vinni a cigányzenész családoknál természetes és magától értetődő tradíciót.


 -Tartják a kapcsolatot egymással a volt Rajkósok?


 -Természetesen. Figyelemmel kísérjük a másik pályafutását. Akkoriban nagyon nagy szegénység volt, s éppen ezért az egyik cél az volt: emeljük ki a fiatal, tehetséges, muzikális cigánygyerekeket. Sikerült elérniük a Rajkó alapítóinak, hogy a cigányzenét a kocsmai muzsikálás színteréről a világ nagy színpadjaira juttassák el A Rajkó Zenekart 1953-ban Szigeti Pál igazgató és Farkas Gyula azzal a céllal hozta létre, hogy az ország különböző pontjain élő roma fiatalok számára lehetőséget teremtsen a cigányzene hagyományainak ápolására, valamint továbbfejlesztésére. Most is vannak kimagasló tehetségek, de nincs állami törődés. Hiányzik a tehetséggondozás. Fiam, Tolnai András, a magyar nóta királya, -aki már nyilatkozott az önök lapjának - s mégis otthon ül, s várja a felkéréséket. Még gondolni sem merek arra, hogy miből fognak élni a mai tehetségek, ha megérik a nyugdíjas kort. Az én nyugdíjam sem éri el a 80 ezer forintot, a csekkek pedig egyre jönnek.


 -Ön volt az első magyarországi cigányprímásnő. Mikor lett azzá?


 -Már a Rajkónál is egy voltam a többi prímás között. 1967-ben eljöttem a Rajkótól. Levizsgáztam a szakszervezetnél, s előadóművész lehettem. A salgótarjáni Karancs Szállóban muzsikáltam három éven keresztül, s ott lettem prímása egy hattagú zenekarnak. Sokat tanultam a Karancsban, mert ebben a szállóban egy nagyon nagy tudású cigánykarmester dolgozott. Ő nem csak magyar nótát, hanem mást is tanított nekünk, pl. kortárs klasszikus zenét, így Hacsaturján műveit is. A Karancs Szállóból mentünk ki egy fél évre az NSZK-ba, mert meghívták a zenekart. A nyugat-német turné után már a Krisztina körúti Zöldfa Étteremben muzsikáltam ugyanazzal a zenekarral, mint a Karancsban. Előtte Járóka Sándor és zenekara játszott ott, így bele kellett adni apait-anyait ahhoz, hogy méltó utódjai legyünk.

 -Nem volt nehéz ez a sok költözés? Pomáz, Budapest, Salgótarján, NSZK, Buda…


 -Nem, mert a vándorlás benne van a cigányok vérében. Verdi Trubadúrjában éneklik: „vándor cigánylegény, ha megpihen az úton.” De mostanában szinte mindenkinek utaznia, vándorolnia kell a megélhetés miatt. Nagyon sok pesti színész játszik vidéken, s fordítva. Nem nagyon lehet válogatni a felkérések között, már az nagy szerencse, ha hívják valahová a művészt. Manapság nagyon ritka az, hogy valaki húszon évesen bekerül egy társulatba, egy zenekarba, s onnan megy nyugdíjba.
 -Senki sem csodálkozott azon, hogy nő létére pírmás lett?
 -Nem, de nekem be kellett bizonyítanom azt, hogy jó vagyok ezen a poszton. Büszkén kijelentem, hogy a Karancsban csak kiváló zenészek játszottak.


 -Milyen zenéket játszottak a Karancsban?


 -A magyar nótán kívül játszottunk filmzenéket, rapszódiákat, Sarasate-t, klasszikusokat is. Nagyon szeretem az orosz klasszikusokat is. Mi nem csak cigány zenét játszottunk. Abból nem is lehetne megélni. Később a 100 tagú Cigányzenekar tagja lettem, de mellette muzsikáltam éttermekben is.


 -Tanítással is tetszik foglalkozni?


 -Nagyon sokat tanítottam és a manapság is vannak növendékeim. Már abból meg lehet állapítani azt, hogy valaki tehetséges-e , amikor felveszi a hegedűt. A vad zenét sosem szerettem, olyat nem is tanítok. Közelebb áll hozzám az Ave Maria és Massenet Thaisának Meditációja. A melódia nélküliség nem az én világom. Mindig lélekből muzsikáltam. Minden népnek meg van a maga zenéje, amit ápol. Nálunk erről nem lehet beszélni. Száműzik a médiából a népzenét, a nótát, a népdalt. Egyetlen egy tévécsatornán lehet csak látni cigány muzsikusokat. Az is szörnyű, mikor amatőr zenészek pénzt adnak azért, hogy muzsikálhassanak egy kereskedelmi tévében. Ezek az emberek lejáratják a nótát és elriasztják a nézőt a műfajtól. Ma csak annak a nevét ismerik az emberek, akiről ír a bulvársajtó és szerepel a kereskedelmi tévében.


 -Budai Béla zongoraművész említette, hogy régebben sok étteremben volt élő zene, s mostanra ez megszűnt. Mi ennek az oka? Pénztelenség, vagy az igénytelenség?


 -A pénztelenség. Szeretik a magyar nótát az emberek, de nincs pénzük a vendéglátóhelyeknek arra, hogy megfizessék az igazi, nagy művészeket, ezért megy sok helyen a kamuzenélés. A szintetizátorba be van táplálva a zene, s felette áll az emberke, s úgy tesz, mintha nyomogatná a billentyűket. Ez egy nagyon szomorú tendencia.


 -Tanítványainak elmondja, hogy manapság korán sem rózsás jövő vár a cigány muzsikusokra?


 -Hogyne. Vannak, akiket le is beszélek a zenélésről. Nemrég jött hozzám egy apuka, hogy vállaljam el a gyermeke zeneoktatását. Azt mondtam neki: nem éri meg zenét tanulni. Amit nekem fizetne, azt fektesse be egy jövedelmezőbb szakma elsajátításába. A cigány muzsikusok és az általuk előadott zenei anyag Magyarországon épp úgy, mint más országokban, történelmileg szorosan kapcsolódik az uralkodó kultúrához és annak zenei fejlődéséhez. Nálunk a magyar nótának kitüntetett helye volt a mindennapok zenei kultúrájában, ám a rendszerváltozás óta egyre inkább háttérbe szorult. A felszínes nyugatiasodás, az amerika-majmolás, a gépi zene előrenyomulása sok muzsikust fosztott meg hagyományos megélhetési lehetőségétől. S bár a legelismertebb muzsikusok, ha szerencsések, még találnak munkát, sokkal kevesebb az esélyük azoknak, akik régebben éttermekben és kávéházakban zenéltek. Helyzetüket csak nehezíti, hogy a zenei nívónak megfelelően kialakult hierarchiát nem szívesen hágják át a muzsikusok, és inkább vállalják a nehézségeket, semmint olyan helyen játszanának, ami rontaná presztízsüket. A számos kedvezőtlen tényező eredményeként ma fennáll az a veszély, hogy eltűnik ez a régi és sokaknak meg mindig fontos hagyomány, amivel nemcsak a cigány muzsikus világ, de az egész magyar kulturális élet is szegényebb lenne. Valóban szomorú kort él nemcsak a cigányzene, hanem maga a nótázás is. A szintetizátor majdhogynem kiirtotta a cigányzenét, a televíziókban, rádiókban alig hallani igazi nótaszót. Lassan sehol sem lesz autentikus cigányzenekar, hiszen az igazi cigányzenei műfajt, a szakmai, mesterségbeli tudást, az előadásmódot csak az öregektől, a zenekarban játszva lehet ellesni, elsajátítani, s lassan nem lesz aki továbbadná tudását. Amint említettem közszolgálati televízióból hiányzik a nótaszó, nem készítenek cigányzenekarokkal felvételeket. A fiatal és nagyon tehetséges cigánygyerekek nem folytatják a cigányzenei tradíciót, mert nem látnak benne perspektívát. Inkább a klasszikus pálya felé orientálódnak, ami nem baj, mert a Zeneakadémián meg lehet tanulni hegedülni, de a hagyományos cigányzenei műfajt már nem. Az is gond, hogy a hit is kezd kihalni az emberekből, pedig hit nélkül nem lehet játszani, nem lehet igazi művész valaki.


 -Istenhívő?

 -Az vagyok. Tizenhárom éve egyedül élek, az utóbbi években sok minden megviselt idegileg, s több infarktuson estem át. Ha valami rossz ért, s megpróbáltatások voltak az életemben, a Jóisten velem volt, és segített nekem. Nem követelek sosem az Úrtól, csak kérek. És mindig elfogadom azt, amit ad nekem. Nemrég mondtam a Horváth Mihály téren álló templom plébánosának: „Ferenc atya, most is ám egy zenekarban vagyok. Hogy melyikben? Abban, amelyik minden nap a rózsafüzért imádkozza a templomban.” Hálát adok az Istennek azért, hogy fel bírok kelni az ágyból, s megköszönöm neki azt, hogy segített a pályán, s a fiamnak is tálentumot adott. De nem csak az emberekért imádkozom, hanem az egész teremtett világért. Az állatokért is, hogy ne bántsák őket a prémvadászok. Sajnos manapság az emberek „átlépnek” a másikon, nem figyelnek oda a többiekre. Az emberek általában csak akkor képesek a mélységből kikerülni, ha valamilyen eszközzel meg lehet őket érinteni, vagyis a lelküket nem csak a maguk baja foglalkoztatja, hanem azzal is törődnek, hogy mi van a másik embertestvérükkel, akinek lehet, hogy sokkal nagyobb a gondja, mint neki. Ösztönözni kéne az embereket, hogy figyeljenek egymásra, gondolkodjanak azon, hogyan lehet egymásnak segíteni, mivel lehet egymás életét szebbé tenni, megkönnyebbíteni.


 -Azt hogyan fogadta, hogy fiát a magyar nóta királyává koronázták?


 -Ennél nagyobb öröm nem ért életemben. Ha valaki, akkor ezt Bandika tényleg megérdemli. Nem vagyok elfogult vele, nagyon szép hangja van, s nem él vissza a tehetségével.


 -Ha visszatekint az elmúlt évtizedekre, van olyan szakmai döntése, amit utólag megbánt?


 -Nincs. Ma viszont sok mindent másként csinálnék. Nem voltam egy kilincselő típus, s azt tudom: ahhoz, hogy előrejusson valaki, ez nélkülözhetetlen.


 -Itt a Józsefvárosban tudják a szomszédok, hogy milyen múlt áll maga mögött?


 -Természetesen. Azért szomorú vagyok, hogy nincs egy olyan klubunk, ahová mi, zenész cigányok be tudnánk ülni, s elbeszélgetni egy kávé mellett.


 -Ha ma valaki meghallja azt a szót, hogy cigány, nem biztos, hogy Dankó Pistára gondol, hanem a közelmúlt véres eseményeire.


 -Tudja, az emberek szeretnek általánosítani. Ahogy a magyarok közt is vannak ingyenélők, dologtalanok, bűnözők, úgy a romák közt is akadnak. Ők bizony szégyent hoznak ránk, becsületes, munkás, zenész cigányokra. Van egy réteg nálunk, aki utcai kéregetésből, tolvajlásból él. Ezt kár is tagadni. Csak az a gond, hogy manapság, aki szeretne dolgozni, az sem találja meg számítását.


Medveczky Attila  2009.11.13.



Képtalálat a következőre: „kegyelet gyertya”

2015. február 8., vasárnap

Vasárnapi Muzsika /1984/ Salasovics Dezső, Puka Károly, Oláh Viktor,Berki László az 1984-es vonópárbaj győztesei

NE GONDOLD, HOGY AZ A TAVASZ - LASZLO IMRE

Hull a zápor künn a pusztán - Marczis Demeter

Imádság már az is - Cselényi József

Cselényi József - Hazudik a muzsikaszó

Bessenyei Ferenc: Régi nóta, híres nóta - Halljátok cigányok