Itt hagyott bennünket Lendvai Csócsi Jenő Prímás

Életének 66.évében, aki a rendszerváltozás veszteseként nem élhette meg a nyugdíjat hozó öregség tisztes napjait.

Két szóban benne van az egész története: muzsikus-cigány volt. Innét a dicsősége, ez a tragikuma.

Fejedelem volt, nábobja a magyar dallamkincsnek, aki vonójával kénye-kedve szerint hurcolhatta meg a szíveket......

Ami a lélek az ő muzsikájában-a jegenyék suhogása, a délibáb ringása a sárga búzaföldek fölött, a kaszált rétek illata, a felhőkben tüzet rakó naplemente, az ökörkolomp csengése a fátylas alkonyatban, a darusuhogás az éjszakában s a sárgarigó hajnali furulyaszava .

Lelkében az isten teremtő lénye égett, de lelke hordozója cigány volt tele fajának minden gyarlóságával, akire követ dobhat a kislelkűség és a nagyképűség, ami felett élcelhet a cinikus, de ami fölött elsiklik a tekintete annak, aki nem a társadalmi külsőségek lelketlen rabja, hanem elfogulatlan rajongója az örök szépnek.
A gyémánt, sárosan is fejedelme az összes drágaköveknek, s az esik ítélet alá, aki bemocskolja és le nem törli a foltjait.
Vétkezik az, aki rövidlátó szemmel méricskéli a lánglelkek isten kijelölte ösvényét.

A hivatalos nagyságok koporsójára hivatalos kegyelet terít aranyos szemfödelet, de hideg marad a gyászolók szíve.

A muzsikus cigány halálának hírére nem borulnak gyászba a világ urai, de aki valaha is vigadt és könnyezett vonója mellett, annak szívéből felszakad egy fájó sóhajtás és végigsimogatja koporsóját a magyar nóta fejedelmének, akire ráborulnak az összes fülemülék és rápergetik szirmaikat a bánatos virágok.......









Ő a prímás, szinte még kis gyerek......




Sajnos, nagyon rossz minőségű a felvétel, de azért csak emlékezzük reá.

Szabó Piroska