A klarinét egyszerű nádnyelves fúvókával működő fúvós hangszer. A szimfonikus és fúvós zenekarok, a dzsessz, klezmer és cigányzenei együttesek fontos hangszere. Hangterjedelme az összes fúvós hangszer között a legnagyobb, közel négy oktáv.
Leírása
A nád
A klarinét hangja egy nádból készült vékony lemezke rezgéséből ered. Ez a nádnyelvecske kb. 1–2 mm vastag, egyik felülete sík, a száj felőli vége 0,1 mm-re el van vékonyítva, a másik vége a hangszer csőrszerű fúvókájához van erősítve úgy, hogy befedhesse az azon lévő befúvó nyílást. Megfúvásakor rácsapó nyelvként működik, tehát periodikusan nyitja-zárja a levegő útját, ezáltal nyomásingadozást hoz létre. Ebből adódóan a hangszer akusztikai szempontból egyik végén (a sípnál) zárt csőnek tekinthető. A nádnyelv kényszerrezgést végez, rezgésszámát a hangszertest csőrezonanciájának móduszai határozzák meg. Mivel a nád a zenész alsó ajkával érintkezik, annak is szerepe van a hangképzésben, feszessége, szorítása hatással van a létrejövő hang milyenségére.
A test
A klarinét testének anyaga hagyományosan grenadilfa, de készülhet még paliszanderfélékből, műanyagból, vagy fémből is. A test anyaga a napjainkban egyre elterjedtebb „green line” is lehet, egy szénszálakkal vegyített ébenporból készült anyagból.
Az oboa kúpszerű furatától eltérően belső ürege hengeres, de az alsó vége felé tölcsérszerűen kiszélesedő. A leggyakrabban használt B-klarinét furatának átmérője 14-15 mm körüli. A legtöbb fafúvós hangszerhez hasonlóan a különböző hangmagasságok előállítására hanglyukak szolgálnak, amelyek a rezonáló légoszlop hosszúságát szabályozzák a hangszertestben. A hanglyukak nyitását-zárását bonyolult, fémből készült billentyűzet végzi, mely elősegíti, hogy minden kromatikus hang pontosan megszólaltatható legyen.
Az, hogy a hangszer egyik végén zárt hengeres csőként viselkedik, azt eredményezi, hogy a klarinét kvintelő hangszer. Ez azt jelenti, hogy hangspektruma túlnyomórészt a páratlan rendszámú részhangokat tartalmazza, tehát az első megszólaló felhang az alaphangtól nem oktáv, hanem duodecima (oktáv + kvint) távolságra van. Ennek nem csak a hangszín szempontjából van jelentősége, hanem abban is, hogy átfújáskor is ennyivel lesz magasabb a hangja. Ebből következik, hogy egy-egy fekvésben, regiszterben 19 alaphangot kell képezni, ezért a klarinétnak bonyolultabb, összetettebb billentyűzetre van szüksége, mint mondjuk a fuvolának.
Klarinét hangszercsalád
| név | alaphang | használata |
|---|---|---|
| szopranínó (vagy pikoló) klarinét | asz' vagy g' | Egészen kis méretű, általában a sramli-együttesek, valamint osztrák, spanyol és olasz fúvószenekarok ritka tagja. Szólamát gyakran játsszák kis klarinéton. (pl.: Mozart: Figaro házassága, nyitány) |
| kis (vagy Esz-) klarinét | esz' | Éles hangú, elsősorban fúvószenekarokban szerepel. (pl.: Berlioz: Fantasztikus szimfónia, 5. tétel, Boszorkányszombat) |
| D-klarinét | d' | Ritkán fordul elő, elsősorban a vidámság, a tréfa, vagy szenvedélyek illusztrálására. (pl.: Liszt Ferenc: Mazeppa) |
| C-klarinét | c' | A 19. század folyamán a klarinét szólamát transzponálatlanul jegyezték le, ezért a szimfonikus zenekarokban (a kevés előjegyzésű darabokban) kedveltebb volt a B-klarinétnál. A fúvószenekarok elterjedésével a B és Esz hangolás vált uralkodóvá a klarinét családban. Ma a C-klarinétra íródott műveket gyakran fújják transzponálva, B klarinéton. A C-klarinét hangját a 19. században „közönségesnek” írták le. (pl. Richard Strauss: Rózsalovag, kocsmazene) |
| B-klarinét | b | Zenei stílustól függetlenül ma ez a legelterjedtebb klarinéttípus. |
| A-klarinét | a | Viszonylag elterjedt típus, transzponáló hangszer. A több keresztes előjegyzésű darabok klarinétszólama A klarinéton, a több b-s előjegyzésű darabok B-klarinéton egyszerűbbek. (pl.: Mozart: A-dúr klarinétverseny) |
| clarinetto d'amore | asz vagy g | A 18. század végén és 19. század elején volt használatos a bécsi klasszikus fúvószenében, az oboa d’amoréhoz hasonlóan teste körte alakú tölcsérben végződik. |
| basszetkürt | f | A 18. század végén kialakult hangszer. Alakja egykor jellegzetesen megtört volt, ma egyenes és pipa formában egyaránt gyártják. (pl.: Mozart: Requiem; Mozart klarinétversenye eredetileg szintén basszetkürtre íródott) |
| altklarinét | esz | A 20. század folyamán terjedt el a kamarazenében, főleg Angliában és Amerikában. Európában a basszetkürtöt használják. (pl.: Igor Stravinsky: Threni) |
| basszusklarinét | B | Elterjedt típus, a kortárs zenében, fúvószenekarokban, dzsesszben, szimfonikus zenekarban egyaránt használják. (pl.: Csajkovszkij: Diótörő, Cukorkatündér tánca) |
| kontraaltklarinét | Esz | Nagyon ritka hangszer, csak napjainkban van elterjedőben fúvószenekarokban és a modern komolyzenében. (pl.: John Williams: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban, The Knight Bus) Nagy szekunddal magasabb, F hangolású testvére a kontrabasszetkürt. |
| kontrabasszus-klarinét | Kontra B | Ritka hangszer, két oktávval mélyebben szól, mint a normál B-klarinét. (pl.: Richard Strauss: Josephslegende) |
| oktokontraalt-klarinét | Kontra Esz | Két oktávval mélyebben szól, mint az altklarinét. Eddig mindösszesen 3 db-ot készítettek belőle, azt is a Leblanc gyár.(Irodalma elhanyagolható, Terje Lerstad írt rá néhány művet.) |
| oktokontrabasszus-klarinét | Szubkontra B | Az eddig készített legmélyebb tónusú klarinét. A zongora legalsó hangja alatti B-ig van a hangterjedelme. Egy darab készült belőle, a Leblanc gyár jóvoltából. Terje Lerstad és Adam Gilberti komponált rájuk szólódarabokat, vagy írt rájuk szólamot kamaraegyüttesben. |
Részei
- fúvóka (szorítóval, ami a nádat fogja a fúvókához)
- nád
- hordó
- felső rész
- alsó rész
- tölcsér
Története
A nádnyelves hangszerek közül talán a klarinétnak van a legrégibb múltja. A nádból készült egyszerű idioglott pásztorsípok (vagyis ahol a sípnyelv a test anyagából van hasítva, pl. a magyar nádduda) működési elvük alapján rokoníthatók vele, hiszen ezek is egynyelves nádsíppal és hengeres „furattal” rendelkeznek. A középkortól chalumeau nevű elődje volt használatban, de csupán népi hangszerként. Johann Christoph Denner (1655-1707) újításai (1690) tették lehetővé a hangszer hangterjedelmének kiszélesítését, illetve hogy ezt a hangterjedelmet kvintelő jellege ellenére megszakítás nélkül foghassa át. Denner újítása, az átfúvólyuk révén megszólaltatható lett egy magasabb regiszter, melynek hangzása vetekedett a 18. századi trombita magas, fényes clarino regiszterének hangjával. A hangszer innen is kapta a nevét: clarinetto.
A zeneszerzők viszonylag későn kezdték alkalmazni, csak a bécsi klasszikusoktól kezdve honosodott meg. Hyacinthe Klosé klarinétművész és Louis-Auguste Buffet hangszerkészítő együttműködésével 1839 és 1843 között fejlődött ki a „francia rendszerű” (Boehm) hangszer. Klosé és Buffet a fuvola Theobald Böhm által kifejlesztett billentyűzetét adaptálták a hangszerre. Németországban és Ausztriában a régebbi, Ivan Müller által kifejlesztett „német rendszerű” (Öhler) klarinét terjedt el. A klarinét zenekarbeli státusza Beethoven munkássága révén vált véglegessé.
Napjainkban a klarinét széles körben használt hangszer. A fúvószenekarban a klarinét olyan, mint a szimfonikus zenekarban a hegedű, több szólamot is alkalmaznak benne, több hangszerrel. A nagyzenekarban 2-3 klarinét és egy basszusklarinét, a kamarazenekarban pedig 1-2 klarinét lehet.
Ismertebb művek klarinétra
- A-dúr klarinétverseny (K. 622)
- A-dúr klarinétötös (K. 581)
- B-dúr trió (op. 11)
- Trió klarinétra, csellóra és zongorára (op. 114)
- Két szonáta klarinétra és zongorára (op. 120 No. 1, No. 2)
- H-moll kvintett klarinétra és vonósokra (op. 115)
- Három Fantasiestücke zongorára és klarinétra (op. 73)
- Meseképek (klarinét, brácsa, zongora, op. 132)
- B-dúr klarinétkvintett (op. 34)
- Hét variáció a Silvana című opera egy témájára klarinétra és zongorára (B-dúr, op. 33)
- F-moll és Esz-dúr klarinétverseny (op. 73, op. 74)
- Concertino klarinétra és zenekarra (op. 26)
- Három darab szóló klarinétra
- A katona története - változat hegedűre, klarinétra és zongorára
- Kontrasztok hegedűre, klarinétra és zongorára
- Quatuor pour la fin du temps klarinétra, heredűre, csellóra és zongorára
- Hommages à Bartók Béla, Claude Debussy, Carl Maria von Weber, Manuel de Falla, Aram Hacsaturján, Kodály Zoltán, Niccolò Paganini, Johann Sebastian Bach, Richard Strauss, George Gershwin
Források
- Tarnóczy Tamás. Zenei akusztika. Zeneműkiadó (1982). ISBN 963 330 401 6
- van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése