olvsó

Kedves Olvasóink!

Liszt Ferenc így szólt a"czigányokról".

"Ha Radicsot hallom, szinte eltűnik a valóságos környezet. Az erdők illata csap meg, a források csörgedező zenéje és egy szív mélabús vallomása, mely szenved és ujjong - szinte egy időben.
Nézetem szerint, ehhez a zenéhez nem szabad hozzányúlni. Sőt, óvni kell a hivatásosok kontársága ellen.
Ezért hát becsüljék meg jobban a cigányzenészeket, hogy ne legyenek többé egyszerű szórakoztatók, akikkel ünnepségeik hangulatát emelik, vagy pezsgőzés közben a fülükbe húzatnak!
Ez a zene igazán van olyan szép, mint az Önök csipkéi, vagy hímzései. Miért nem becsülik meg jobban, miért nem szeretik ugyanúgy?"

2011. augusztus 30., kedd

Kultúrharc vagy békeharc

Bíró Zoltán: Ha lehetne ma egyáltalán harcról beszélni, az a kultúrharcnál egyébként is tágabb fogalommal lenne jelölhető. Arra inkább a létharc, az egzisztenciaharc fogalma lenne megfelelő: a nemzeti szellem létharca lenne ez a multikulturális ízlésrontás, a bűvészkedők blöffjei, a neoliberális kurzuslovagok uralmával szemben. Ha elfogadjuk azt az igazságot, hogy nemzeti szellem, nemzeti kultúra nélkül nemzet sincs, akkor mondhatjuk, hogy a nemzet léte forog kockán, és az a béke, amely – Babits szavaival szólva – nem a „jobbak szövetsége”, hanem olyan „örök béke”, amely ránk poshad, lehet gyilkosabb a harcnál, alattomosabb és mélyebbre ható.

(Magyar Hírlap, 2011. augusztus 29.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése