"
Kedves Miniszterelnök Úr!
Tisztelettel köszöntöm Önt levelemben!
Megkeresésem tárgya egy, a cigányzenész társadalmat sújtó társadalmi probléma.
Szeretnék egy ankétot szervezni ez ügyben, amelyen a kormány , a média és a cigányzenészek legjobbjai képviselhetik magukat.
Szeretnék választ kapni erre a problémára, még akkor is, ha az a válasz nem kedvező számunkra, hiszen tudjuk mindannyian, miféle gondokkal küzd az ország.
De ezt a kérdést sem lehet örökké sutba dobni- harmadik éve keresek lehetőséget, de mindig süket fülekre találtam.
Kérem, szíveskedjen módot adni arra, hogy ez az ankét létrejöhessen.
A két cikket a sok más közül azért mellékeltem, mert én mindenről iyen szenvedéllyel írok.
Senki nem próbál annyit tenni a cigányzenész társadalomért mint jó magam.Lehet, hogy ezért kellett megszületnem!?
Tisztelettel elköszön Öntől Szabó Piroska
A cigányzenészek helyzete Magyarországon
Kedves Olvasóink!
Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!
Vizsgálódásom tárgya ez alkalommal egy, a cigányzenészeket sújtó társadalmi probléma.
Helyzetfeltáró vizsgálatokat indítottam, amelyben a cigányzenészek élet és munkaviszonyait igyekszem nyilvánosságra hozni.
Kendőzés és szépítés nélkül tárom az olvasók elé a cigányzenész társadalom megrázó tüneteit: a reménytelenséget, a kilátástalanságot.Ebből a képből, hiányzik a korábban megénekelt idill, a nosztalgiákat ébresztő, a szabadság áttetsző levegőjétől könnyed, romantikus magyar valóság.
A zenészek lemondóak, elkeseredettek, letörtek, cselekvésre képtelenek.
Érdekképviselet csak azáltal van hogy emlegetik, de nem azáltal, hogy valami közös és együttes cselekvés jutna benne kifejezésre.
Az e,berhez méltatlan helyzetért, a fennálló társadalmi rendet hibáztatom.
Vádirat ez, a politika embernyomorító hatása és a latifundiumok urainak mindezt tudomásul vevő nemtörődömsége ellen!
Vizsgálódásaim középpontjában most a cigányzenészek állnak, azok tehát, akik tartós munkahely nélkül nés egész esztendős elfoglaltság nélkül sokszor nagy távolságot téve meg, tudnak, de csak kevés számmal kenyérhez jutni.
-Az olvasónak éreznie kell, hogy olyasvalaki szól hozzá,,aki nemcsak a maga tapasztalatait tudja előadni-hanem a zenészek gondolkodásmódját,ízlését,lelki rezdüléseit, viselkedési formáit ugyanúgy ismeri,mint a sajátját.
_A cigányzenészek átélték művészetük kiszorítását a közgondolkodásból és teljes félreállításukat a szórakoztatóiparból.Tanúi lehettünk ugyan egy rövid időre szóló fellendülésnek és újbóli letaglózásnak -immár súlyosabb hatásokkal és következményekkel.
A cigányzenész társadalom haldoklásának szomorú látványa,mely elpanaszolja a kilátástalan jövőt;akkor, ha ezt látnom kell, s az írói szabadságot sohasem éreztem és élveztem, akkor tehát, amit most teszek,azt a szabadság hiányának ellenére teszem.
-Ha itt van az a hatalom amelyet a cigányok joggal hívhatnak magukhoz, akkor jöjjön,hogy együtt támaszthassuk fel az életet!
Szolgálni akarom a nemzetnek ezt az eltaszított részét!!!!!
Az író ember mindig előbb jár, mint a politikus. Akik nemcsak írni tudnak, hanem egy egy nép, vagy népcsoport szellemében kiállva, természetes jogokért és megkésett igazságokért küzdenek, azok önként és kötelezően vállalták az újságírói hivatást.
A kormányzatnak, a médiának, abban a feladatban kell elől járnia, hogy a magyar nép és a cigányzenészek ismét egymásra találjanak.
A cigányzene a magyar nemzet hozománya, melyet hajdan csodálata ápolt, árnyékában nőtt szeretete által teljesedett ki!
Éppen ezért, a cigányzene országunk legszebb címei között kell, hogy ragyogjon!
Mikor és hogyan szenvedett sérelmet a cigányzene? A közönség elmaradott ízlése és az üzleti szellem érvényesülése végett?
_Fájdalommal állapítom meg, hogy bárhova nézek-múltban és jelenben egyaránt, tehetségek seregét látni, de annál kevesebb összhangot a "törzsökös magyar" és a beolvadottak legjobbjai között.
Legfőbb gondjaim egyike, hogyan tudatosíthatnám az összefogás szükségességét és miként erősíthetném az összetartozás érzését.
A cigányzenészek életében bekövetkezett megoszlás meglehetősen tartósnak bizonyult és utórezgései ma is érezhetők. Nem könnyű eldönteni, hogy mikor és milyen körülmények között jelentkezett.
Munkám során, nem kímélem őket; tudom a hibáikat, hiányosságaikat, gyarlóságaikat, mint ahogy ezek a vonások mindannyiunkban fellelhetők, -de mint közíró a cigányzenészeket ért hátrányos megkülönböztetések miatt eme társadalom védőügyvédje gyanánt lépek fel, mindent csak azok érdekeinek szemüvegén át nézek és féktelen indulatok rabjává lettem.
A kialakult kép sivár és vigasztalan.Mindezt az illetékesek figyelmébe ajánlom és orvoslást sürgetek!
Lényegében ugyanazok a fejlődést gátló erők sötétednek föl, mint a perifériára szorult tömegek felett, az elmúlt húsz esztendő alatt-az alapjaiban beteg, hamis magyar társadalmi szerkezet szerves következményeiként.
A fő kérdés az, mit lehet tenni, és hogyan lehet ezen változtatni.
-Remény nélkül reménykedem; de félő, hogy a kormánynak nem lesz "szíve" fordítani a cigányzenészek sorsán, hanem meghódol a sötét hatalmak előtt.
Az angolszász "to give a chane" alapján alkalmat adok a kormánynak,hogy ország világ előtt megmutassa igaz szándékát.
Bízom abban, hogy a látható kormány felülkerekedik a láthatatlanon.
Tisztelettel elköszön Önöktől Szabó Piroska
Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!
Vizsgálódásom tárgya ez alkalommal egy, a cigányzenészeket sújtó társadalmi probléma.
Helyzetfeltáró vizsgálatokat indítottam, amelyben a cigányzenészek élet és munkaviszonyait igyekszem nyilvánosságra hozni.
Kendőzés és szépítés nélkül tárom az olvasók elé a cigányzenész társadalom megrázó tüneteit: a reménytelenséget, a kilátástalanságot.Ebből a képből, hiányzik a korábban megénekelt idill, a nosztalgiákat ébresztő, a szabadság áttetsző levegőjétől könnyed, romantikus magyar valóság.
A zenészek lemondóak, elkeseredettek, letörtek, cselekvésre képtelenek.
Érdekképviselet csak azáltal van hogy emlegetik, de nem azáltal, hogy valami közös és együttes cselekvés jutna benne kifejezésre.
Az e,berhez méltatlan helyzetért, a fennálló társadalmi rendet hibáztatom.
Vádirat ez, a politika embernyomorító hatása és a latifundiumok urainak mindezt tudomásul vevő nemtörődömsége ellen!
Vizsgálódásaim középpontjában most a cigányzenészek állnak, azok tehát, akik tartós munkahely nélkül nés egész esztendős elfoglaltság nélkül sokszor nagy távolságot téve meg, tudnak, de csak kevés számmal kenyérhez jutni.
-Az olvasónak éreznie kell, hogy olyasvalaki szól hozzá,,aki nemcsak a maga tapasztalatait tudja előadni-hanem a zenészek gondolkodásmódját,ízlését,lelki rezdüléseit, viselkedési formáit ugyanúgy ismeri,mint a sajátját.
_A cigányzenészek átélték művészetük kiszorítását a közgondolkodásból és teljes félreállításukat a szórakoztatóiparból.Tanúi lehettünk ugyan egy rövid időre szóló fellendülésnek és újbóli letaglózásnak -immár súlyosabb hatásokkal és következményekkel.
A cigányzenész társadalom haldoklásának szomorú látványa,mely elpanaszolja a kilátástalan jövőt;akkor, ha ezt látnom kell, s az írói szabadságot sohasem éreztem és élveztem, akkor tehát, amit most teszek,azt a szabadság hiányának ellenére teszem.
-Ha itt van az a hatalom amelyet a cigányok joggal hívhatnak magukhoz, akkor jöjjön,hogy együtt támaszthassuk fel az életet!
Szolgálni akarom a nemzetnek ezt az eltaszított részét!!!!!
Az író ember mindig előbb jár, mint a politikus. Akik nemcsak írni tudnak, hanem egy egy nép, vagy népcsoport szellemében kiállva, természetes jogokért és megkésett igazságokért küzdenek, azok önként és kötelezően vállalták az újságírói hivatást.
A kormányzatnak, a médiának, abban a feladatban kell elől járnia, hogy a magyar nép és a cigányzenészek ismét egymásra találjanak.
A cigányzene a magyar nemzet hozománya, melyet hajdan csodálata ápolt, árnyékában nőtt szeretete által teljesedett ki!
Éppen ezért, a cigányzene országunk legszebb címei között kell, hogy ragyogjon!
Mikor és hogyan szenvedett sérelmet a cigányzene? A közönség elmaradott ízlése és az üzleti szellem érvényesülése végett?
_Fájdalommal állapítom meg, hogy bárhova nézek-múltban és jelenben egyaránt, tehetségek seregét látni, de annál kevesebb összhangot a "törzsökös magyar" és a beolvadottak legjobbjai között.
Legfőbb gondjaim egyike, hogyan tudatosíthatnám az összefogás szükségességét és miként erősíthetném az összetartozás érzését.
A cigányzenészek életében bekövetkezett megoszlás meglehetősen tartósnak bizonyult és utórezgései ma is érezhetők. Nem könnyű eldönteni, hogy mikor és milyen körülmények között jelentkezett.
Munkám során, nem kímélem őket; tudom a hibáikat, hiányosságaikat, gyarlóságaikat, mint ahogy ezek a vonások mindannyiunkban fellelhetők, -de mint közíró a cigányzenészeket ért hátrányos megkülönböztetések miatt eme társadalom védőügyvédje gyanánt lépek fel, mindent csak azok érdekeinek szemüvegén át nézek és féktelen indulatok rabjává lettem.
A kialakult kép sivár és vigasztalan.Mindezt az illetékesek figyelmébe ajánlom és orvoslást sürgetek!
Lényegében ugyanazok a fejlődést gátló erők sötétednek föl, mint a perifériára szorult tömegek felett, az elmúlt húsz esztendő alatt-az alapjaiban beteg, hamis magyar társadalmi szerkezet szerves következményeiként.
A fő kérdés az, mit lehet tenni, és hogyan lehet ezen változtatni.
-Remény nélkül reménykedem; de félő, hogy a kormánynak nem lesz "szíve" fordítani a cigányzenészek sorsán, hanem meghódol a sötét hatalmak előtt.
Az angolszász "to give a chane" alapján alkalmat adok a kormánynak,hogy ország világ előtt megmutassa igaz szándékát.
Bízom abban, hogy a látható kormány felülkerekedik a láthatatlanon.
Tisztelettel elköszön Önöktől Szabó Piroska
Kire szavazzak?
(A világlapon megjelent választások előtti írásaim egyike)
Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!
Aki ma, Magyarországon változást akar, pontosan tudja, ennek milyen feltételei vannak.
Aki nem ezt segíti,az annak érdekében cselekszik, hogy ne történjen változás.
-A rendszerváltásnak nevezett időszak elején, az első szabad választások alkalmával sok pártról joggal gondolták a szavazók, hogy valódi értékeket képviselnek.
A pártpolitika nyelvére fordítva: ha van egy pártszövetség vagy politikai formáció, amelynek tagjai még ha nem is szentek, de a program, az értékrend megfelel egy bizonyos erkölcsi mércének, amelynek a többi párt nem, akkor joggal mondhatjuk, hogy azt az erőt érdemes támogatni. Sőt, ez erkölcsi kötelesség is.
Magyarországon nincs olyan párt, amelyik a baloldali értékeket hitelesen képviselné.
A baloldali értékek valójában keresztény értékek, a történelmi baloldal által hangsúlyozott értékek: társadalmi szolidaritás, a bérből és fizetésből élők jogainak képviselete, az elesettek segítése.
Klasszikusnak nevezett baloldali értékeket ma, Magyarországon magát baloldalinak nevező párt nem képvisel.
-A szabadság eszméjének ébrentartása, az emberi szabadság védelme,tiszteletben tartása határozottan liberális magatartás. de valljuk be, hogy ilyen párt nincs ma Magyarországon.Sőt olyan sincs, amelyik magáról azt vallaná.
Ha lenne igazi, a szó nemes és klasszikus értelmében vett liberális párt,amely az ember személyes méltóságát,szabadságát próbálná védeni a közéletben,akkor maximálisan támogatnám.
Ha lenne igazi baloldali és igazi liberális párt akkor nem tehetném meg, hogy egyetlen politikai erő mellé álljak.
Ha majd több olyan politikai párt is lesz, amelyekre a társadalom tudatos tagjai nyugodt lelkiismerettel rábízhatják a köz ügyeit, akkor támogatni fogják őket is.
-A jogrend karikatúrája:"nem erkölcsös, de jogszerű".
Szerintem ma inkább a nem erkölcsös és nem is jogszerű elve érvényesül. Az erkölcsi válság még súlyosabb mint a gazdasági. A gazdasági válságból való kilábalás a kisebbik és a könnyebben megoldható feladat.(Megjegyzem, az új kormány nagyon nehéz örökséget kap).
A társadalom betegségének gyógyítása viszont lassúbb, nehezebb feladat lesz.
A választóknak ezért, nem azt kell néznie,hogy mit kap majd a hatalomtól, hanem azt, hogy mit tud adni a társadalomnak.
Magam, nem "egy" pártot támogatok a választáson, hanem van konkrét elképzelésem a társadalom gyógyításáról , a közjó előmozdításáról. Ezt egyedül nem tudom megvalósítani, ezért azt az erőt választom melyben leginkább partnert látok. Úgy gondolom, ez a demokrácia lényege.
A társadalom felnőtt tagjai remélhetően szabad, önálló, autonóm személyek, akik , ha azonosulnak valamilyen értékrenddel, akkor maguktól is tudják mit kell tenni.
-Egy közírónak nem az az elsődleges feladata, hogy megmondja, hogyan kell cselekedni, hanem, hogy hitelesen felmutassa a közös értékrendet és arról vonzó, személyes tanúságot tegyen.
Magam, józan eszem és hitem fényében, a lelkiismeretemre hallgatva mondom el véleményemet és el fogom mondani a jövőben is.
Szabadságunk!
Nem válik dicsőségünkre, hogy még ezt a jelenlegi kis, viszonylagos és korlátozott szabadságunkat sem mi vívtuk ki magunknak. Csak ajándékba kaptuk.
A "szabad világ" évtizedes harcának eredménye ez, ők a "rab országok" vezetőivel folytattak küzdelmet, követelve, hogy biztosítsák polgáraik számára az alapvető emberi jogok érvényesülését. A Nyugat lépésről lépésre gazdasági eszközökkel kényszerítette ki a kommunistáktól a rendszerváltást. A folyamatot egy szóval "fellazításnak nevezték. A baj csak az, hogy csak a kommunizmus bukott meg, a kommunisták nem.
Az elvtársak a választási győzelmeiket nem maguk vívták ki, hanem a sajtó( a jól fizetett értelmiségi sleppjük) harcolta ki számukra.
A fölülről kezdett elvtársi módszerváltás az ügyes és életrevaló elvtársakat milliomossá tette, a hárommillió koldusnak és a szegényeknek maradt a létbizonytalanság és a munkanélküliség.
Aktuális bajunk ma, hogy a tapasztalatlan "értékváltók" nem tudnak a szögről leakasztani mondjuk húszezer igazán független, demokrata újságírót, hogy a kompromittálódott, szolgalelkű zsurnalisztákat leváltsa.
Így lett nálunk a szólás és-gyülekezési szabadság,valamint az egyenjogúság a kommunisták szája íze szerint szabva.
Szabó Piroska"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése