Válasz egy névtelen olvasói levélre

A szerző munka közben

Kedves Olvasóink!

Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Mai téma, válasz:
E-mail címemre érkezett egy levél, persze név nélkül.
Így, tehát nem tudhatom, hogy Hölgyem,vagy Uram megszólítást alkalmazzak e a válaszomban.
Mielőtt azonban válaszomat megírnám, idézem a levél tartalmát.

" Sokat foglalkozol a cigányokkal. Te is az vagy? Vagy zenész vagy? ha nem zenész vagy, hogyan tudhatod a sorsukat? Bele nyúltál egy olyan kérdésbe, ami nem a te dolgod."

Kedves névtelen olvasó!

Örülök levelének, mert ez azt jelenti, hogy Ön is olvasója a Cigányzenész című folyóiratomnak.
A cigányzenész című lapon, nyilvánvaló, hogy a cigányzenészekkel foglalkozom, de boldogabb lennék, ha tudósíthatnék eseményekről, sikereikről.
Valami oknál fogva azonban erre nem tartanak igényt!?

Tagadom ezt a sorsot, de hiszek az emberben, aki cigányzenész.

Magam, nem vagyok se cigány, se zenész.
Ha figyelmesen olvasta korábbi írásaimat, abban benne van, hogy mint közíró, foglalkozom a témával.


A kérdőjelek megmaradnak, mert ha helyes is az a megállapítás, hogy a cigányzenész életforma csődbe jutott,-ezt a sorsot vállalni nem lehet-mármint a kiszolgáltatott, a mindennapi kenyeréért küzdő zenész sorsát-mégis, megválaszolatlan marad a fő kérdés,mi történjék, ha reményeik útja el van torlaszolva.
Célom az, hogy ez a tényfeltáró irodalom az emberek tízezreihez jusson el, a közvéleményt foglalkoztató témává fejlődjék és társadalmi hatása legyen.
-Magányos kutatóként gyűjtögetem az anyagot.
Az újság hatása egyenlőre még korlátozott, mégis mind több és több emberben tudatosul hogy milyen egészségtelen a cigányzene és a társadalom viszonya, milyen áldatlan körülmények között élnek e társadalom tagjai és mennyire nehéz ennek a "népakaratnak" eljutnia a hatalom legmagasabb csúcsaira.
Ma már tudom, hogy nem elég valamit tudni, hanem tudatosítani is kell.
A megismert valósággal csak úgy lehet hatni, ha értelmesen tagolt egységbe fűzzűk a megismert valóságot, hogy a változás igénye dokumentumokat és érveket kapjon a mindennapi kenyérharchoz, és életgondokhoz.
Feladatomnak a cigányzenészek helyzetének előadását és értékelését tekintem, nem a cigányok zenei munkásságának megítélését és műveiknek, előadásaiknak esztétikai méltatását.
Írásom ezért nem zenetörténet,hanem esemény és sorstörténet.
Munkám, tehát nem tarthat igényt arra, hogy az olvasó teljesnek és hiánytalanul dokumentáltnak tekinthesse.
-Be kell vallanom, hogy a cigányzenészek művészetét fiatal korom óta rokonszenvvel kísértem

Kedves névtelen olvasónk!
Igen hasznosnak bizonyulnak azok a kritikai észrevételek, amelyekkel zenész és nem zenész bírálóim illetnek.
Tisztelettel:Szabó Piroska