Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a láng sugarú nyár
Még benne virít az enyhe kikelet-
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet
Ülj hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet keblemre tevéd le,
Holnap nem omolsz e sírom fölibe?
Oh, mondd, ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz e szemfödelet?
S rábírhat e majd egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén s oda leviszem azt,
Letörleni véle könnyeimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret.
Ki téged még ott is örökre szeret.
Tisztelt Piroska!
VálaszTörlésNagyon örülök a szép versnek, igaz, ez nem a cigányzenéhez tartozik, de szükség van egy kisn színességre is, az olvasók kedvére.Mindenképpen a magyar kultúra része ez is.
A nótacsokrok is nagyon tetszettek, kérem, tegyen még fel ilyeneket.
Tisztelettel egy állandó olvasója.