Cigányzenészek-Cigányzene

Kedves Olvasóink!

Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Ma, a cigányzenészek és a cigányzene mint műfaj -kialakulásának történeti megvilágításában szemléljük a kérdést.

Nagyon kevés írásos anyag áll rendelkezésre,és nincs arra sem garancia, hogy évszámok szerint csoportosítva kellő rendszerezéssel tudok rávilágítani e történetiségre.
Kérem, nézzék el nekem, ha hiányosak ismereteim, de kutakodom továbbra is.
Igazítsanak ki, szóljanak hozzá.

-A cigányzenészek nemcsak magyarok,hanem sok más nép között is működnek.
Szerepük, hagyományos zene művelésében több helyen-így elsősorban a Balkán országokban-ugyanolyan mértékű, mint Magyarországon.
Mégis, a cigányzene kifejezés a világon mindenhol zenélésnek azt a formáját és stílusát juttatja az emberek eszébe,amely nem is olyan rég-a 18.század végétől a 19. század közepe tájáig a magyar kultúra szerves részeként, Magyarországon alakult ki.
Cigányzenészekről Magyarországon a legkorábbi emlékként egy számadáskönyvnyi bejegyzést ismerünk, az 1489-es évtől, a Beatrix királyné birtokában levő,csepel szigetéről.
Ilyen adat, tőlünk nyugatra már a korábbi időkből is maradt fenn.
1443-ban Regensburgban,1460-ban Konstanzban említenek vándor cigányzenészeket.A kevés és szűkszavú 16.és 17.századi dokumentumokból kiderül, hogy a ze4nét hivatásként gyakorló cigányok nem a nyugatra tartó nagyobb cigánycsoportokkal,hanem azoktól többé-kevésbé függetlenül,zenészként érkeztek Magyarországra-ahogy már korábban ,a törököknél is szerepeltek.
Magyarországi meggyökeresedésükre, az itteni zenélés hagyományaihoz való asszimilálódásukra a 17.század végéről vannak adatok.
Igazi együttest-cigánybandát-még nem alakítanak.Ilyenekre az akkori társadalom nem tart igényt.
Urak szolgálatában, vagy vándorzenészként leginkább egyenként, vagy kettesével zenélnek.
Gyarapodásuk és asszimilációjuk a 18.század közepéig oly mértékű, hogy ekkortól őket már a magyar hangszeres szórakoztató hagyomány kiváló ismerőinek, nem ritkán reprezentatív művelőinek lehet tekinteni.
Ettől kezdve, pályájuk sokkal gyorsabban emelkediik, mint más népek között élő kollégáiké.
A 18.század végére öntudatlanul is szoros kapcsolatba kerülnek a magyar nemzeti mozgalommal és ezután végig,a 19.század folymán ők azok, akiknek zenészi közreműködésére a nemzetet képviselő nemesség és polgárság egyaránt igényt tart.
A 18.-19.századforduló évtizedeiben aktív közreműködői annak az öntudatlan zenei nyelvújítási mozgalomnak, amely az úgynevezett ver bunkos stílus kialakulásához vezetett.
Ott vannak az 1848.49-es szabadságharcban is, ahová,mint korábban az országgyűlésekre, zenészként kísérik el az őket patronáló urakat.
Részt vesznek az értelmiségiek szabadságharc utáni összejövetelein is.
Az első cigánybandát az 1772-ben elhunyt híres női prímás, Czinka Panna együtteseként ismerjük.
Ez egy négytagú, hegedű, kontra,(kettősfogásokkal ,csak harmóniai kíséretet játsszó hegedű),cimbalom,bőgő összetételű-együttes egy Lányi János nevű gömöri nemes úr szolgálatában állt, aki előzőleg Czinka Panna zenei iskoláztatásáról és magyaros öltözékéről gondoskodott.
-Czinka Pannáéhoz hasonló összetételű cigányzenekarok nagyobb számban csak a 18.század utolsó évtizedeitől alakultak.Ez, természetesen nem a cigányzenészek részéről indított spontán kezdeményezés volt, hanem része azoknak a reformtörekvéseknek,amelyek elsősorban a magyar nyelv megújítását szorgalmazták, de kiterjedtek a magyar tánc, magyar zene, magyar viselet ügyére is.A nemesség, korszerű nemzeti kultúrát igénylő öntudatosabb részének és nagyrészt idegenből asszimilált csekély számú polgárságának az akkor éppen tetőpontjára érkező bécsi klassszicizmus lehetett volna a zenei mintaképe, de ők a cigányzenét, a magyar nótát tekintették a magyar nemzet zenéjének.