"Sárga levél,hulló levél"

Kedves Olvasóink!

Korábbi írásomban megjegyeztem, hogy csak Dankó Pista volt abban a szerencsés helyzetben, hogy írók, újságírók vették pártfogásba és ezáltal sok-sok szerzeménye maradt fenn.

Néhány gondolattal emlékezzünk meg róla.
1903.március 29-én életének 43.évében elhunyt.

Dankó Pista a próféta szemével,a költő szívével látta közelgő végzetét, amikor a "Most van a nap lemenőben"című gyönyörű versét s zenéjét alkotta meg.
Még 1899-ben San-Remo-ban készítette. 1900-ban küldte haza az Új Idők-szerkesztősége számára.

Száz cigány hegedűjén zokogott fel a nóta a főváros s egy nappal később szülővárosa utcáin, amikor nótafejedelemnek kijáró tisztelettel kísérték utolsó útjára.
Ez a nóta teljesen az övé volt, s marad is mindörökre,ezt a szimbólumot vésték sírkövére is. Ez a dal tükrözi sorsát, költészetét s végső óhajtását is egyaránt:
"Sárga levél, hulló levél,
Vigyen szerte széjjel a szél".
Fejedelem volt, aki vonójával kénye kedve szerint hurcolhatta meg a szíveket.
-Kacagó nyomorúság,megsiratni való derű.Ez volt a története.
Áldott művész volt, nábobja a magyar dallamkincsnek,gazdag szegénységünk egyik legigazibb és legkedvesebb megvigasztalója.
A szegedi föld és szellem szülötte volt Dankó Pista,a szegedi akácok illata leng költészetében, a szegedi nyárfák susognak nótáiban,a szegedi géniusz öltött testet az ő művészetében.