Tánczenénk megteremtői

Lavotta János
(1764-1820)

A tánczene iskola megalapítója Lavotta János volt. 1764-ben született Pusztafödémesen, Pozsony megyében. Atyja jogi pályára szánta s e végből, ámbár nem nagy kedvvel és szorgalommal, elvégezte iskoláit s Pestre is feljött a római jog hallgatására.
Korán jelentkezvén nála a a zenészeti hajlam és tehetség, minden idejét e téren tökéletesítésre használta föl; jeles tanítók vezették be a zene tudományába,főleg pedig a hegedűvirtuóz Czisler tette le alapját Lavotta jövendő hírének és jelességének.
Már tanuló korában jeles virtuóznak volt elismerve s miután 1786-ban Bécsben több hangverseny alkalmával a leglelkesebb ovációkban részesült, elhatározta, hogy búcsút vesz a tudományoktól, s egészen a magyar zenének fog élni.
E szándékkal jött föl még azon évben Pestre, hol igen kitüntetve fogadták s hangversenyein diadalt diadalra aratott. Ekkor atyja kitagadta, de a bő jövedelmű ifjú úgy sem szorult atyja segélyére:úgy is annyit költött és pazarolt, hogy országszerte híres lett jurátus -csínytevéseiről.De, a gondtalan élet nem tarthatott soká.Eltűnt az újság varázsa mely Lavotta hegedűjét arannyal szórta tele s a babér lombjai hervadni kezdtek.
Hogy némi keresetre tegyen szert,1792-ben a Protasenich budai színtársulatához szegődött karmesternek s ez állásban,bár a legnagyobb nélkülözésekkel küzdve, megmaradt négy évig.Ekkor megbukott a nevezett társulat s Lavottát a boldog emlékeken kívül mi sem kötötte többé a fővároshoz.
Elindult tehát,hogy e szép hazának minden helyén bemutassa a megifjodott magyar zenét.Szerencsétlen szerelme, mely melankolikussá tette, csak ösztönözte a kóbor életre. Így járta be mind a két hazát,mindenütt Apollóként tiszteltetve s egész a rajongásig dicsőitve.
El is kényeztették annyira,hogy szavajárása lett:"Én csak királyoknak játsszom".
De könnyen kimagyarázható a lelkesedés művészete iránt, ha meggondoljuk, hogy Lavotta az ő ábrándos,igazi magyar kompozícióit oly különös modorban tudta előadni, hogy kivétel nélkül mindenkit elragadott. A tiszafüredi czigány földhöz csapta hegedűjét, midőn a nagy fantázia szabad röpködését hallotta;Bihari a czigánykirály letérdelt előtte s kezét csókolva kérte, játszanék még egyet;Szemere Pál, a jeles költő egy álló hétig várakozott,hogy még egyszer hallhassa tőle a felejthetetlen Homorótit vagy Lavotta első szerelmét.
-Élete végéig nem hagyta abba a vándoréletet.1816-ban Debreczenben műkereskedő boltot nyitott,de azt rövid idő múlva ott is hagyta, részint mert nem volt hozzá elég pénze, részint a közönség részvétlensége miatt.Ez időben már különben is nagyon beteges volt.A "servus humillimus"-így nevezte a bort-mértéktelen élvezete annyira megtámadta egész szervezetét, hogy képtelen volt bármi munkát teljesíteni s így barátai s bámulói tartották el.
Ez okozta halálát is,1820. aug.10-én Zemplén megye Tálya városában.
-Lavotta egyike volt azoknak, kik mint szerény úttörők,nagyobb követőik fényétől nem látszanak meg. Így homályosította el még életében kompozitori fényét Csermák; virtuóz koszorúját pedig Bihari nyírbálta meg.
De neki, e kettő dicsőségében is van része-Ő oltotta beléjük azon művészetet, mellyel a tanítványok mesteröket fölülmúlták.
Lavotta nem volt zseni, de érzékeny lelke, merész fantáziája s sok csapáatól elkeserített szíve oly dalokat teremtett, melyek mint a mezei virág, megtartják értéküket pompás lótusz és kaktusz mellett is.Ő, szíve mélyéből érezte, amit dalolt; ő az alakot,melybe dalait önté,öntermészetéből ösztönszerű sugallat útján vette, s mert magyar volt, ráillett a magyar zenére. Így lett ő az újabb magyar,főleg tánczene megteremtője; az alakon kívül ő hozott abba ízlést és nemességet,saját egyéni lényege,mely minden művén rögtön felismerhető, nem rontott a mű nemzetiségén.Ő csak búsan, könnyek közt pengette a lantot,víg darabja, mely különben ritkán fordul elő, egy sem sikerült. Virtuozitására nézve csak annyi megjegyezni valónk van, hogy nagyon fantasztikus volt; műveiben csak halvány jelek mutatják az utat, melyen ábrándos szelleme kalandozott;nem lehetett azt kótára tenni,amit ő gondolt érzett és játszott.Ezért csak az fogja megérteni Lavottát, aki tud olvasni a sorok között.