olvsó

Kedves Olvasóink!

Liszt Ferenc így szólt a"czigányokról".

"Ha Radicsot hallom, szinte eltűnik a valóságos környezet. Az erdők illata csap meg, a források csörgedező zenéje és egy szív mélabús vallomása, mely szenved és ujjong - szinte egy időben.
Nézetem szerint, ehhez a zenéhez nem szabad hozzányúlni. Sőt, óvni kell a hivatásosok kontársága ellen.
Ezért hát becsüljék meg jobban a cigányzenészeket, hogy ne legyenek többé egyszerű szórakoztatók, akikkel ünnepségeik hangulatát emelik, vagy pezsgőzés közben a fülükbe húzatnak!
Ez a zene igazán van olyan szép, mint az Önök csipkéi, vagy hímzései. Miért nem becsülik meg jobban, miért nem szeretik ugyanúgy?"

2012. október 10., szerda

Kóté László hegedűművész...

Kóté László hegedűművész... 1941. március...
Csonka György 2012. október 9. 18:13
Kóté László hegedűművész... 1941. március 20-án született Budapesten. Zenei tehetségét korán felfedezték, majd egyenes út vezetett az 1959-es, a Bartók Béla Konzervatórium és Zenegimnáziumban megszerzett érettségin át az 1962-ben, a Liszt Ferenc Zeneakadémián megszerzett művész-tanári Kitüntetéses Diplomáig. 1964-65 között Leningrádban Mihail Vajmannál, 1968-ban pedig Ivry Gitlis-nél képezte tovább magát. 1961-1977 között az Országos Filharmónia szólistája volt. Turnézott Európában, Közép- és Dél-Amerikában, Törökországban, Észak-Afrikában és Japánban. Hat és fél évig tanított Tokióban. Közbenjárására indult el a budapesti Zeneakadémia és a tokiói Musashino Zenekadémia kapcsolata is. 1966-tól csaknem harminc évig a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia tanára volt, ebből tíz éven át Kovács Dénes tanársegédeként dolgozott. 1970-től a Budapesti Kamaraegyüttes koncertmestere, 1976 és 1983 között a tokiói Musashino Zeneakadémia vendégprofesszora lett. 1980-ban kapta meg az adjunktusi, 1985-ben pedig a docensi címet a Liszt Ferenc Zeneakadémián. 1983-ban tért haza véglegesen és ismét a Budapesti Kamaraegyüttes koncertmestereként dolgozott. 1984 és 1988 között a Magyar Állami Operaház koncertmestere, 1988-tól pedig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanára is volt.


Díjai közt az 1962-ben, a poznani Wieniawski Hegedűversenyen megszerzett Diploma, az 1986-ban kapott Bartók-Pásztory-díj, és a Székely Endre hegedűversenyének bemutatásáért 1987-ben megítélt Artisjus-díj szerepel. 1988-ban "Kiváló Munkáért" a Kulturális Minisztérium ismerte el munkásságát. 2005-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetettje lett.


Négy lemeze jelent meg: 1968-ban a Qualiton gondozásában Sibelius Hegedűversenyét, Saint-Saëns Bevezetés és rondo capriccioso és Ravel Tzigane című darabját rögzítette az Állami Hangversenyzenekarral, Oberfrank Géza vezényletével. 1970-ben a Hungaroton adta ki a Budapest Kamaraegyüttessel koncertmesterként készült albumát Schönberg Pierrot Lunaire című művével. 1976-ban ugyanitt jelent meg Berg és Ligeti Kammerkonzertje, szintén a Budapesti Kamaraegyüttessel. 1977-ben a tokiói Polydor cég adta ki az Immortale violin pieces lemezt, zongorapartnere Atsushi Sako. 1986-ban készül lemezfelvétel a Filharmónia Zenekarral, Kóródi András vezényletével: Massenet Meditatióját adja elő. Számos rádiófelvétel őrzi kivételes virtuozitását és bársonyos hegedűhangját.


2009. május 8-án hunyt el, súlyos betegségben. Földi maradványait az Avilai Nagy Szent Teréz templomban helyezték örök nyugalomra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése