olvsó

Kedves Olvasóink!

Liszt Ferenc így szólt a"czigányokról".

"Ha Radicsot hallom, szinte eltűnik a valóságos környezet. Az erdők illata csap meg, a források csörgedező zenéje és egy szív mélabús vallomása, mely szenved és ujjong - szinte egy időben.
Nézetem szerint, ehhez a zenéhez nem szabad hozzányúlni. Sőt, óvni kell a hivatásosok kontársága ellen.
Ezért hát becsüljék meg jobban a cigányzenészeket, hogy ne legyenek többé egyszerű szórakoztatók, akikkel ünnepségeik hangulatát emelik, vagy pezsgőzés közben a fülükbe húzatnak!
Ez a zene igazán van olyan szép, mint az Önök csipkéi, vagy hímzései. Miért nem becsülik meg jobban, miért nem szeretik ugyanúgy?"

2012. október 15., hétfő

Kállai kis Ernő prímás

Kállai kis Ernő prímás Klarinétos akart lenni,...
Csonka György 2012. október 10. 14:52



Klarinétos akart lenni, mint Kossuth-díjas édesapja, a „klarinétkirály”, mégis prímás lett, nem is akármilyen: olyan hírességeket szórakoztatott eddigi pályáján, mint Solti György, George Michael, Woody Allan, Roger Moore vagy Rosztropovics. Nyolc lemezzel – a Magyar Rádió Arany hanglemezével és Nívó-díjjal – a háta mögött a mai napig töretlenül szórakoztatja a mulatni vágyó közönséget a margitszigeti Nagyszállóban saját zenekarával, amelynek az édesapja is aktív tagja. 12 évesen már az Országos Zathureczky Hegedűverseny első helyezettje. Itzhak Perlman szerint egyike a Föld legtehetségesebb fiatal hegedűművészeinek, ezért személyesen hívta meg a Juilliard Schoolba, amely ma a világ egyik legszínvonalasabb előadóművész képzője.

Egyértelmű volt, hogy édesapja után ifjabb Kállai Kis Ernő is hangszert vesz a kezébe. „Először nem is hegedűs akartam lenni. Két-három éves koromban már klarinétoztam. Apu otthon mindig gyakorolt, amit nagyon szerettem. Adott nekem is egy kicsi klarinétot, azt fújogattam. Nagyon vékony gyerek voltam, apu azt mondta, hogy nem ez való nekem, próbáljuk meg inkább a hegedűt!” Hat-hét évesen megkapja az első hegedűt, és lassanként meg is szereti. Először klasszikus zenét tanult a Mester utcai zeneiskolában. Kitűnő tanára volt, Badári Béla, az Operaház vezető brácsása, aki hegedűt is tanított. Kilencévesen megnyer egy iskolai versenyt, amire ma, ennyi siker után is örömmel gondol vissza.

Pár évvel később, a hetvenes években már saját zenekara volt; ahogy fogalmaz, „akkor még nagyon ment a cigányzene szekere”. Előtte segédprímás volt idősebb Járóka Sándor mellett, majd az ifjabb Járókával zenélt, aki figyelemmel kísérte a pályáját, és sokat tanult tőle. „Amikor Járóka Sanyi kiment külföldre, ott maradtam mint prímás, mivel az igazgató rám gondolt. Öt évig tartott, ott alakítottam saját zenekart.” Ekkor keresték meg azzal, hogy a Thermál szállóban is elkelne egy hattagú cigányzenekar. „Lejött meg hallgatni az igazgató, nagyon tetszett neki a műsorom, én meg borzasztóan örültem a lehetőségnek, hiszen úgy éreztem, egy ilyen ötcsillagos szállodában fiatal prímásként játszani megtisztelő feladat. Azóta ott vagyok folyamatosan. Később ugyan átmentem a szomszédos Grand Hotelbe, de mindkettő a Margitszigeten van.” Mostani zenekarában Bangó István (cimbalom), Szűcs György (bőgő), Suki János (brácsa), id. Kállai Kis Ernő (klarinét) játszik.

Mint mondja, egy zenész akkor marad meg a pályán, ha nemcsak a szája nagy, hanem be is bizonyítja tudását. Hűen tolmácsolja Brahms, Kodály, Bartók és Liszt műveit is, de az igazi szerelme a hagyományos magyar cigányzene maradt. Elmondhatja, hogy szinte az egész világot bejárta, Japántól Amerikán át Ausztráliáig. Véleménye szerint hazánkat a cigányzene és Puskás kapcsán ismerik még mindig a világon, s azok a sztárok, akiknek muzsikálhatott, mind nagyon szerették és tisztelték ezt a műfajt. „Manapság az ember mindent elkövet, hogy legyen munkája. Szerencsésnek érzem magam, nagyon jó helyen muzsikálok, folyamatosan jönnek a felkérések, de a rendszerváltozás óta egyre kevesebb. Foglalkoztatott zenészként sem fenékig tejfel az élet. Nem úgy van, mint régen, hogy válogathattak a zenészek a helyek között. Ha van egy helyed, nagyon meg kell becsülni, mert nehéz világot élünk, nemcsak mi zenészek, hanem mindenki.”

A prímás szerint a legfőbb baj, hogy megszűntek a zenés szórakozóhelyek. Nyílnak ugyan szállodák, de általában csak egy zongora van, cigányzenekar nem kell, pedig tapasztalatai alapján igény lenne rá. „Én látom, hogy a fiatalok manapság is jókat mulatnak a cigányzenére. Változott ugyan a világ, már a zenészek sem járnak úgy össze, mint régen, ez is megszűnt. Mindenki magával van elfoglalva, a saját boldogulásával, lót-fut, siet, az emberek nem beszélgetnek egymással. Régen a zenészek muzsikálás után még összejöttek, beszélgettek, együtt zenéltek. De nincs is hol összejönni. Épp ezért nagyszerű alkalom volt az elmúlt hét évben a hagyományteremtő Orczy-kerti Romajális május elsején és a Roma Fesztivál augusztus 20-án. Nagyon szerettem ezt a művészeti fesztivál, jól szervezett rendezvény volt, igen gazdag programmal, minden zenei műfaj képviseltette magát: az első részt a fiatal zenészek uralták, a másodikat a nagynevű művészek. Jó alkalmat adott egy közös, önfeledt szórakozásra, tökéletes családi program volt. Eljött mindenki, kicsik és nagyok, fiatalok és öregek, romák és nem romák! Több ezer ember élvezte együtt a muzsikát, az együttlét örömét. Kár, hogy idén már nem rendezték meg. Nagyon nívós esemény volt, sajnálom, hogy ennek a hagyománynak is vége.” A prímás reménykedik, hogy minden divatban van visszatérés, s hamarosan a cigányzenét is eléri ez a hullám.

Magyar Rádiótól négy éve Nívó-díjat kapott. „Elismerik az ember munkásságát, számítanak rá, nyilvántartják. Megtiszteltetés egy-egy díjat megkapni, s ez erőt ad, hogy folytassam.” Nyolc lemezzel a háta mögött újra munkához látott, pár hete fejeződtek be a legújabb album stúdiófelvételei. Az új dupla lemez első része novemberben, a második a tervek szerint tavasszal kerül a boltokba.

Energikus ember, szabadidejében is zenét hallgat, emellett a család és a munka teszi teljessé az életét, két szép gyermeke van, egy fia és egy lánya.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése