Lakatos Vivien előadása
Oláh Dezső prímás-Pest megye Régió zenekar
Két kolléga, akik elkísértek minket
2012. október 29., hétfő
| VARGA FERENC: EMLÉKEZZÜNK FARKAS GYULA CIGÁNYPRÍMÁSRA, AKI NEM ÉLHETETT MUZSIKASZÓ NÉLKÜL! |  |  |
| Bemutatkozás - Várostörténeti múzeum |
| 2009 november 23. (hétfő) 22:35 |
Az Újszászi Híradó XVI. évfolyam 9. számában (2006. szeptember) Seres Antal "Tóni" cigányprímásról írtam. Úgy fogalmaztam: "Tóni korban előbb járt, mint Gyurka, ezért illendően vele kezdem a tisztelgő életrajzi históriát."
Nos, elérkezettnek látom az időt, hogy Farkas Gyuláról, a mindenki által Gyurkának becézett újszászi cigányprímásról is megemlékező sorokat írjak.
Gyurka Újszászon született 1920. szeptember 25-én. Szülei: Farkas Kálmán zenész és Kökény Margit háztartásbeli voltak. Népes, szegény családba született. Heten voltak testvérek: Kálmán, Gyula, Pál, Emma, Ágnes, Emília és Margit. Zeneileg Gyula és Pál kiemelkedett a családból. Gyurkától eltérően, Pál zenei tehetsége nem bontakozhatott ki, mert a II. világháborúban a Don-kanyarnál hősi halált halt. Gyurka szerencsésebb volt a katonasággal, mert Budapesten, a honvéd zenekarban szolgált. Néhány elemi osztályt végzett. Zenei tanulmányokat - a család anyagi helyzeténél fogva - nem folytatott. Autodidakta módon képezte magát. Mivel mindene volt a zene, tehetségével, szorgalmával, szerénységével hamar felkeltette környezete figyelmét. Nem sok idő kellett, hogy a jó technikával, tudással rendelkező hegedűst a helyi muzsikus társadalom is megismerje, elismerje.
Az 1940-es évek elején már Újszász egyik legjobb muzsikusaként cigányzenekart, "bandát" alakított. Ismert muzsikus volt, amikor házasságot kötött Horváth Margittal. Gyermekeik: Gyula (1947), Margit (1950) és Sarolta (1956). Ifj. Farkas Gyula édesapja tehetségét örökölte. A Rajkó zenekarban tanult, jelenleg is a 100 tagú cigányzenekar tagja. Abban a szerencsés helyzetben van, hogy édesapja hegedűjét ő örökölhette. Bizonyára a nagyapa muzikalitása húzódik meg Seres Pálné Farkas Margit gyermekében, Seres Tamásban (Bp., 1976) is, aki jelentős zenei előképzettségek után Zeneművészeti Főiskolán diplomázott, hegedűtanár és hegedűművész lett. A nagyapa már nem érhette meg unokája zenei karrierjét, pedig a zenei alapokat tőle kapta. Minden esély adott, hogy négy unokája, hét dédunokája tovább gazdagítsa a Farkas dinasztia muzsikusi ismertségét.
Visszatérve Farkas Gyurkára: szerettük a játékát, nagyon tudott mulattatni, de ríkatni is! Tárházában megtalálható volt a népdal, a magyar nóta, az operett, a tömegdal. Tudta, vagy ráérzett, hogy a nóta és főleg a közös dalolás "megdobogtatja" a szívet, élesebbé teszi az elmét, gazdagabbá, tartalmasabbá életünket, érzelmi világunkat, a dal barátokat szerez, szeretetet sugall. Azt is megtapasztalta, hogy bizony, a nótázást nehezíti a dalszöveg nem teljes ismerete. Sokszor előfordult, hogy kellemes énekhangjával emelte a "banda" elfogadottságát, különösen az úgynevezett fehér asztal melletti összejöveteleken, különböző társas mulatságokon. Többen tőle tanulták, tanultuk a régi és korabeli dalokat, dalszövegeket. A szólóénekeseket (nótafákat) mindig alázattal, szükség esetén dalszöveg kisegítéssel, igazi cigányprímásként tudta kísérni. Hihetetlen sok dalból, nótából állt a repertoárja. Máig csodálom a több száz dalszöveg ismeretét. A legtöbbet foglalkoztatott zenészek egyike volt. A sport- és regrutabálok, a tánciskolák, a majálisok, az éjjeli zenék, a lakodalmak, stb. nem igen múlhattak el Farkas Gyurka és cigányzenekarának közreműködése nélkül. Seres Tóniról írtam: "Jó emlékezni a labdarúgó-mérkőzések előtt és a félidei szünetben adott szép cigányzenei melódiákra." Igaz ez Farkas Gyurka cigányzenekarára is. Játékukat nemcsak a hazai szurkolók, hanem a vendégcsapatok kísérői is elismeréssel fogadták. Gyurka, zenekarával többször működött közre újszászi műkedvelő színészek által előadott zenés színdarabokban is. Hadd idézzem meg a múltat két jól sikerült színdarab erejéig. Ehhez azonban szükségét látom egy kis bevezetőnek.
Kakuk József kántor-tanító 1947-ben tért haza nyugati fogságából.
Emberi nagyságára vall, hogy a háború borzalmaitól testileg, lelkileg meggyötörve, még hazatértének évében Hegyaljai László római katolikus káplánnal két nagyszabású színdarabot is rendeztek a hosszúiskola udvarán. Az ebből származó bevételt a Szent István római katolikus templom javára fordították. (A templommal kapcsolatosan: 1944. november 10-én a visszavonuló német csapatok felgyújtották a távoli megfigyelésre alkalmas templomtornyot. Az égő toronysisak rádőlt az akkori zsindelytetős templomra, amely tüzet fogott, és félórán belül égett az egész templom.)
Az először előadott színdarab a 3 felvonásos Gül Baba operett, majd a 3 felvonásos János vitéz daljáték volt. A 30 tagú műkedvelő gárda nagy erkölcsi és anyagi haszonnal adta elő mindkét darabot Garics Ica női és Balogh Imre férfi főszereplésével. A János vitézben néhány szereposztás: Kukorica Jancsi - Balogh Imre; Iluska - Garics Ica; francia királykisasszony - Bradács Irénke; gonosz mostoha - Bálint Ica; udvarhölgy - Egyed Erzsébet; Bagó, a trombitás - Kovács (Rózsa) Géza. Bizony, a többi szereplő is megérdemelné, hogy nevesítsem őket. Úgy gondolom, eljön az ideje annak is!) A zenét Farkas Gyurka és Seres Tóni egyesített zenekara szolgáltatta magas szakmai igényességgel. (Ez is bizonyítja, hogy riválisok, de nem ellenségek voltak.) Az előadás sikerét jelezte, hogy Újszászon kétszer is elő kellett adni, és nagy elismeréssel fogadták mindkét darabot Tápiógyörgyén, Jászladányon és Zagyvarékason is.
Farkas Gyurka cigányzenekarával hosszú ideig a "Fecské"-ben játszott. Ez volt a törzshelye. Hozzáértéssel, lelkesedéssel szervezte a cigánybálokat. Ebben nagy segítségére volt az elismertsége. Sikerei ellenére úgy gondolta, nem tud családja számára biztos megélhetést biztosítani Újszászon. Fájó szívvel Budapestre költöztek a Bakó u. 23. szám alatti meleg családi hajlékból. Budapesten, az Ady Endre úton levő "Nótafa" Vendéglőben, később haláláig a budai Radeberger Vendéglőben muzsikált. (A "Nótafa" Vendéglő jelenleg is Budapest egyik fénypontja, amely sok rajongót szerzett a fővárosnak.)
Budapesten, a VIII. kerületi Tömő utcai lakásán hunyt el súlyos betegségben. A kispesti temetőben, közös sírban nyugszik feleségével, Horváth Margittal, aki 1995. január 30-án követte férjét.
Kedves Gyurka! Közel 15 éve, hogy itt hagytál bennünket. Az idő távlatából is tisztelettel gondolunk rád. Megérdemled, hogy szülővárosod neves szülöttei között neved úgy maradjon fenn, volt Újszásznak egy híres cigányprímása, aki "nem élhetett muzsikaszó nélkül!" Nyugodj békében!
Varga Ferenc
Újszász díszpolgára |
2012. október 15., hétfő
Kállai kis Ernő prímás
 |
Klarinétos akart lenni, mint Kossuth-díjas édesapja, a „klarinétkirály”, mégis prímás lett, nem is akármilyen: olyan hírességeket szórakoztatott eddigi pályáján, mint Solti György, George Michael, Woody Allan, Roger Moore vagy Rosztropovics. Nyolc lemezzel – a Magyar Rádió Arany hanglemezével és Nívó-díjjal – a háta mögött a mai napig töretlenül szórakoztatja a mulatni vágyó közönséget a margitszigeti Nagyszállóban saját zenekarával, amelynek az édesapja is aktív tagja. 12 évesen már az Országos Zathureczky Hegedűverseny első helyezettje. Itzhak Perlman szerint egyike a Föld legtehetségesebb fiatal hegedűművészeinek, ezért személyesen hívta meg a Juilliard Schoolba, amely ma a világ egyik legszínvonalasabb előadóművész képzője. Egyértelmű volt, hogy édesapja után ifjabb Kállai Kis Ernő is hangszert vesz a kezébe. „Először nem is hegedűs akartam lenni. Két-három éves koromban már klarinétoztam. Apu otthon mindig gyakorolt, amit nagyon szerettem. Adott nekem is egy kicsi klarinétot, azt fújogattam. Nagyon vékony gyerek voltam, apu azt mondta, hogy nem ez való nekem, próbáljuk meg inkább a hegedűt!” Hat-hét évesen megkapja az első hegedűt, és lassanként meg is szereti. Először klasszikus zenét tanult a Mester utcai zeneiskolában. Kitűnő tanára volt, Badári Béla, az Operaház vezető brácsása, aki hegedűt is tanított. Kilencévesen megnyer egy iskolai versenyt, amire ma, ennyi siker után is örömmel gondol vissza. Pár évvel később, a hetvenes években már saját zenekara volt; ahogy fogalmaz, „akkor még nagyon ment a cigányzene szekere”. Előtte segédprímás volt idősebb Járóka Sándor mellett, majd az ifjabb Járókával zenélt, aki figyelemmel kísérte a pályáját, és sokat tanult tőle. „Amikor Járóka Sanyi kiment külföldre, ott maradtam mint prímás, mivel az igazgató rám gondolt. Öt évig tartott, ott alakítottam saját zenekart.” Ekkor keresték meg azzal, hogy a Thermál szállóban is elkelne egy hattagú cigányzenekar. „Lejött meg hallgatni az igazgató, nagyon tetszett neki a műsorom, én meg borzasztóan örültem a lehetőségnek, hiszen úgy éreztem, egy ilyen ötcsillagos szállodában fiatal prímásként játszani megtisztelő feladat. Azóta ott vagyok folyamatosan. Később ugyan átmentem a szomszédos Grand Hotelbe, de mindkettő a Margitszigeten van.” Mostani zenekarában Bangó István (cimbalom), Szűcs György (bőgő), Suki János (brácsa), id. Kállai Kis Ernő (klarinét) játszik. Mint mondja, egy zenész akkor marad meg a pályán, ha nemcsak a szája nagy, hanem be is bizonyítja tudását. Hűen tolmácsolja Brahms, Kodály, Bartók és Liszt műveit is, de az igazi szerelme a hagyományos magyar cigányzene maradt. Elmondhatja, hogy szinte az egész világot bejárta, Japántól Amerikán át Ausztráliáig. Véleménye szerint hazánkat a cigányzene és Puskás kapcsán ismerik még mindig a világon, s azok a sztárok, akiknek muzsikálhatott, mind nagyon szerették és tisztelték ezt a műfajt. „Manapság az ember mindent elkövet, hogy legyen munkája. Szerencsésnek érzem magam, nagyon jó helyen muzsikálok, folyamatosan jönnek a felkérések, de a rendszerváltozás óta egyre kevesebb. Foglalkoztatott zenészként sem fenékig tejfel az élet. Nem úgy van, mint régen, hogy válogathattak a zenészek a helyek között. Ha van egy helyed, nagyon meg kell becsülni, mert nehéz világot élünk, nemcsak mi zenészek, hanem mindenki.” A prímás szerint a legfőbb baj, hogy megszűntek a zenés szórakozóhelyek. Nyílnak ugyan szállodák, de általában csak egy zongora van, cigányzenekar nem kell, pedig tapasztalatai alapján igény lenne rá. „Én látom, hogy a fiatalok manapság is jókat mulatnak a cigányzenére. Változott ugyan a világ, már a zenészek sem járnak úgy össze, mint régen, ez is megszűnt. Mindenki magával van elfoglalva, a saját boldogulásával, lót-fut, siet, az emberek nem beszélgetnek egymással. Régen a zenészek muzsikálás után még összejöttek, beszélgettek, együtt zenéltek. De nincs is hol összejönni. Épp ezért nagyszerű alkalom volt az elmúlt hét évben a hagyományteremtő Orczy-kerti Romajális május elsején és a Roma Fesztivál augusztus 20-án. Nagyon szerettem ezt a művészeti fesztivál, jól szervezett rendezvény volt, igen gazdag programmal, minden zenei műfaj képviseltette magát: az első részt a fiatal zenészek uralták, a másodikat a nagynevű művészek. Jó alkalmat adott egy közös, önfeledt szórakozásra, tökéletes családi program volt. Eljött mindenki, kicsik és nagyok, fiatalok és öregek, romák és nem romák! Több ezer ember élvezte együtt a muzsikát, az együttlét örömét. Kár, hogy idén már nem rendezték meg. Nagyon nívós esemény volt, sajnálom, hogy ennek a hagyománynak is vége.” A prímás reménykedik, hogy minden divatban van visszatérés, s hamarosan a cigányzenét is eléri ez a hullám. Magyar Rádiótól négy éve Nívó-díjat kapott. „Elismerik az ember munkásságát, számítanak rá, nyilvántartják. Megtiszteltetés egy-egy díjat megkapni, s ez erőt ad, hogy folytassam.” Nyolc lemezzel a háta mögött újra munkához látott, pár hete fejeződtek be a legújabb album stúdiófelvételei. Az új dupla lemez első része novemberben, a második a tervek szerint tavasszal kerül a boltokba. Energikus ember, szabadidejében is zenét hallgat, emellett a család és a munka teszi teljessé az életét, két szép gyermeke van, egy fia és egy lánya. |
Rácz Aladár
|
Rácz
Aladár 1886. február 28-án született Jászapátiban, és 1958. március
28-án hunyt el Budapesten. Cigányzenész családból származott. A
cimbalmot saját maga választotta, és három és fél éves korától
édesapjától hallás után tanult zenélni. Édesapja, Rácz Pál is neves
zenész volt, Liszt Ferenc kedvenc muzsikusának nevezték. Rácz Aladár
nyolc-kilenc éves korától már abban a zenekarban játszott, ahol
édesapja. Első fellépése a jászberényi Lehel kávéházban volt, majd
tizenhat éves korától Budapesten, az EMKE kávéházban játszott. 1910-ben
Párizsba szegődött egy cigányzenekarral, bejárta Franciaországot,
Spanyolországot, és Egyiptomba is eljutott. Hírneve gyorsan növekedett.
1914-től Svájcban, Genfben lépett fel különböző cigányzenekarokkal. Az
"egzotikus" magyar zene vonzotta a közönséget.
Az I. világháború alatt a már virtuozitásáról közismert Rácz Aladár megismerkedett a zenei élet néhány kiemelkedő személyiségével, akik felfigyeltek játékára. Saint-Saens a cimbalom Liszt Ferencének nevezte. Találkozott Ernest Ansermet professzorral, Jacques Dalcroze-zal, és 1915 tavaszán Ansermet a genfi Maxim bárban összeismertette őt Igor Sztravinszkijjal. E találkozó eredményeként Sztravinszkij vásárolt egy cimbalmot, maga is megtanult játszani rajta, és fontos szólamot írt a hangszer számára a Renard (Róka) és a Ragtime című műveiben. A nagy zeneszerzőkkel való megismerkedés sorsdöntő volt Rácz Aladár életében. Autodidakta módon francia nyelvet, zenetörténetet, kottaolvasást, zeneelméletet, szociológiát tanult. Megismerkedett Couperin, Bach, Scarlatti csembalóműveivel, melyeket átírt cimbalomra. Átalakította hangszerét is, újfajta cimbalomverőt készített, más verőtartást kísérletezett ki, pedált épített, valódi koncerthangszerré nemesítette a cimbalmot. A népies darabokból összeállított kávéházi repertoárt fokozatosan barokk és preklasszikus művekre cserélte le, bizonyítván, hogy e hangszer avatott kezekben a komolyzene remekműveinek előadására is alkalmas. Első önálló cimbalomkoncertjét 1926-ban Lausanne-ban adta. 1927 és 1935 között Franciaországban élt, ahol második feleségével, Yvonne Barblan hegedű- és zongoraművésszel adtak közös koncerteket. 1935-ben Rácz Aladár hazatért Magyarországra. Néhány alkalommal szerepelt a rádióban, majd bemutatkozó koncertet adott a Zeneakadémián. 1937-től, letelepedésétől haláláig itthon tanított, először a Nemzeti Zenedében, majd 1938-tól a Zeneművészeti Főiskolán. Újításait nem fogadta egyöntetű helyeslés, többen értetlenül álltak egyedi útkeresése előtt. Bartók és felesége, Pásztory Ditta biztatására tartotta meg állását az Akadémián. A kezdeti nehézségek után számos kitűnő tanítványa volt, például Gerencsér Ferenc, Szalai József és Tóth Elek. Ők folytatták és továbbfejlesztették mesterük hagyományait. (A Gerencsér-Szalai duó például a homogénebb hangzás kedvéért nem zongorakísérettel, hanem két cimbalmon adta elő a kompozíciókat.) Azóta kiváló cimbalmosok több generációja nőtt fel, akiknek technikai tudása és nyitottsága ihlető hatást gyakorolt a kortárs magyar zeneszerzésre is. Rácz Aladár élete utolsó éveiben súlyos beteg volt, tanítványait és a világ minden tájáról érkezett csodálóit is farkasréti házában fogadta. (Ezek közé tartozott többek között Yehudi Menuhin is.) Művészetéért 1948-ban Kossuth-díjban, 1952-ben Érdemes Művész, 1953-ban Kiváló Művész kitüntetésben részesült.
|
2012. október 14., vasárnap
Cigányzenekari koncert és nótaest Pákozdon
Meghívó
A Pest megyei Régió Cigányzenekara Oláh Dezső vezetésével
Szeretettel meghívja Önt és kedves Családját a 2012.október 26-án 17 órakor kezdődő koncert és nóta estjére.
Sándor Farkas
 |
| Lakatos Vivien vendégművész |
 |
| Ifj Farkas Sándor vendégművész az Új színház hegedűse |
 |
| Bende Tibor nóta és dalénekes |
Az előadáson elhangzanak:Klasszikus művek, operettek, filmzenék, verbunkosok, nóta és csárdás csokrok.
/Hegedű, klarinét és cimbalom szólók./
Az előadás második részében magyar nóta és nép-dal összeállításokat hallhatnak, közreműködik Bende Tibor , Lakatos Vivien/nép-dal/ és Szabó Piroska
Helyszín:Pákozd Művelődési Ház.
Jegy-ár:1000ft/ fő.
/Hegedű, klarinét és cimbalom szólók./
Az előadás második részében magyar nóta és nép-dal összeállításokat hallhatnak, közreműködik Bende Tibor , Lakatos Vivien/nép-dal/ és Szabó Piroska
Helyszín:Pákozd Művelődési Ház.
Jegy-ár:1000ft/ fő.
2012. október 12., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)