A magyar nóta egyéni szerzőktől származó újkori lírai dal, énekes műzene. Egyéb megnevezései: népies dal, népies műdal. Keverednek benne a nép- és műzenei, valamint a szóbeli és irodalmi elemek. A magyar nóta egyaránt ismert városon és falun is a társadalom több osztálya körében.
| Eredetileg a hangszeres verbunkos zenét nevezték így. Mai értelmezése szerint a magyar nóta a 19. század második felének népdalt utánzó dalműfaja. A magyar nóta csaknem két százados pályafutása a 19. század elején kezdődött. Zenei ihletője elsősorban a verbunkos volt. Ezenkívül előzményeit a hangszeres verbunkos-zenében, a 18. századi diákmelódiáriumok dallamaiban és a magyar népdalban keressük. Az énekhangra írt szerzemények is őrzői a hangszeres fordulatoknak, például Cserebogár, sárga cserebogár; Ég a kunyhó, ropog a nád, stb. |
Nótás kávéház |
A reformkortól a századfordulóig egyik legfőbb terjesztője a népszínmű volt, amelyeket olyan neves előadóművészek népszerűsítettek, mint például Déryné, Blaha Lujza, Tamássy József és mások, továbbá a cigányzenészek. Időközben a magyar nóta tartalmilag és formailag is sokat változott. A 19. század elején leginkább a német befolyás ellensúlyozására törekedtek. Szolgálták vele a szabadságharcot és részben tiltakoztak vele a Bach-korszak elnyomása ellen. A kiegyezés után a hanyatló dzsentri "búsmagyar" szemlélet kerekedett felül.
A magyar nótában igen gyakori a szekvencia, kivéve a kvinttel feljebb vagy lejjebb való ismétlést. A hangzatfelbontás, mint dallamalkotó eszköz kötelező.
Az a mondás járja, hogy a magyar nótának még inkább, mint a népdalnak, a kotta a halála. Igazán csak stílusa szerinti előadásban tud hatni és érvényesülni. Megőrzésében és terjesztésében a cigányzenészeknek van jelentős szerepük. Egy-egy sikerültebb magyar nótát már a kottában való megjelenésük előtt divatba hoztak a cigányzenekarok. A nóták kezdettől fogva főleg zongorakísérettel jelentek meg, amelyeket azután innen alkalmaztak cigányzenekari együttesekre. Egy időben a nótakiadványok címlapján a szerző neve és a mű címe mellett azt is feltüntették, hogy kik játsszák, például "játssza Sárközi".
Kolozsvári cigányzenekar az 1890-es évekből
Fontos követelmény volt, hogy a magyar nóta dallamának könnyen harmonizálhatónak kellett lennie, sőt kívánnia kellett a harmóniát. Ez a követelmény a nóta eredeti közönségének ízlésében keresendő. A könnyen harmonizálhatóság a magyar nóta máig egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a hasonló sorszerkezetű magyar népdaloktól. A verbunkos zene nagyjából már meghonosította azokat a Nyugat-európai elemeket, amelyek megkülönböztetik a magyar nóta zenei anyagát a népdaltól. Az európai műzenéből átvett dallamfordulatokról elmondható, (mi-fa-so kezdet, la-so-ti-do vagy fa-mi-si-la záróformula, stb.) hogy nehezen énekelhetőek, mert nem csupán dallami, hanem harmóniai gondolkodásban gyökereznek hangközei (kromatika, bővített kvart, szűkített kvint, stb.).
Időrendben az első magyar nóta-szerző Egressy Béni (1814-1851), aki csak a nóták egy részét írta kész szövegre, például: A virágnak megtiltani nem lehet, Ereszkedik le a felhő (Petőfi), Télen nyáron pusztán az én lakásom (Tompa), Mi füstölög ott a síkon távolban (Gaál), Juhász a hegy oldalán (Erdélyi), stb.
A 19. századi nótaszerzők közül három nagyobb név emelkedik ki: Simonffy Kálmán, (1832–1889) legismertebb nótái: Szomorúfűz ága; Hej az én szeretőm, ez a kicsi barna; Jaj, de magas, jaj, de magas ez a vendégfogadó (mp3); Árpád apánk, ne féltsd ősi nemzeted, Debrecenbe kéne menni; Zsebkendőm négy sarka (mp3), stb., Szentirmay Elemér (családi nevén Németh János, 1836–1908), és Dankó Pista (cikk) (1858–1903). Dankó Pista előtt már voltak olyan cigányzenészek, akik nótaszerzéssel próbálkoztak, például Boka, Patikárus, Rácz Pali, stb., de a cigányzenészek közül nótaszerzéssel csak ő szerzett igazán történelmi nevet magának.
|
Gyöngyöspatai cigányzenekar | A századforduló és a 20. század elejének legjelentősebb nótaszerzői: Dóczy József (1863–1913), Fráter Lóránd (1872–1930) és Balázs Árpád (1874–1941). Közülük Balázs Árpád volt az, aki foglalkozása mellett a komoly zenét is hivatásosan művelte. Ismertebb nótái: Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki (mp3); Befordultam a konyhára; Fa leszek, ha fának vagy virága, stb. Fráter Lóránd a nótaszerző dzsentri példaképe miután huszárkapitányként nyugalomba vonult, a nótaszerzésnek élt. Ismertebb nótái: Száz szál gyertya; Hívlak akkor is, ha nem jössz; Messze, messze Csíkországban; Oda van a virágos nyár; Ott, ahol a Maros vize messzi földön kanyarog; Tele van a város akácfavirággal, stb. |
Dóczy József elterjedtebb dalai a Bakanóta (Jól van dolga a bakának); Magas a kaszárnya; Megáradt a patak, elmosta a partot; Nádfödeles kis házikóm; Szeretőt keresek (mp3); Édesanyám kösse fel a kendőt a fejére címmel váltak ismertté a népdalos paraszti társadalomban.
| A magyar nóták közül elsősorban azok a nóták folklorizálódtak, amelyek a népdal közelségéből indultak ki. Ezeknek a szerzőjét ma már nem tudjuk megállapítani, ilyenek például: Söprik a pápai utcát (mp3); Szeretnék szántani; Kerek ez a zsemlye; Be van az én szűröm ujja kötve; Végigmentem az ormódi temetőn; Vörös bort ittam az este (mp3); Zsindelyezik a kaszárnya tetejét; Édesanyám, ha bejön Egerbe; Hét csillagból áll a Göncöl szekere, stb. Vannak olyan magyar nóták, amelyeknek dallamszerkezete, szövege nagyon hasonlít a népdalokéhoz, ilyen például a Zöldre van a rácsos kapu festve (mp3) kezdetű is. |
Tóki Jóska zenekara 1938-ban a lellei Paprika csárdában |
A magyar nóta műfaja a 20. század elején hanyatlásnak indult és sokan úgy tartották, hogy végleg kiöregedett. Voltak, akik a nóta rovására írták, hogy ártott a hagyományos népi zenei ízlésnek. Ugyanakkor serkentette az új stílusú magyar népdalok kibontakozását, ezeknek forrást biztosított. Az igazi probléma ami a hanyatlását előidézte, valószínűleg a zeneileg magas színvonalú operettek és operák megjelenése volt a nép számára is elérhető formában. A magyarnótát sokan kritizálni kezdték egyszerűbb dallamvilága miatt, de arról megfeledkeztek, hogy míg az operettek és az operák hallgató füleknek íródtak, addig a magyarnótákat az emberek dalos ajkára szánták. A népdalon nevelkedett dalosajkú közönségnek gyorsan a fülébe másztak az újabb stílusú harmóniák is és ezzel kibővítette harmóniaérzéküket és nagyban hozzájárult a dalolás, dalolni tudás örömének terjedéséhez. A magyarnótát dalolni kell, aki csak hallgatja, annak kisebb élményt nyújt, mint aki a hangjával is azonosulni tud e mai szemmel már ősi kultúrának számító magyar műfajjal.
| Wass Albert: Magyarok dalolnak |
A magyar nóta olyan műfaj, amelynek összefoglalását és rendszerezését napjainkban még nem igen találjuk meg egy helyen. Talán ezért is terjedt el az a szemlélet, hogy a magyar nótát nem tekintették olyan értékesnek, mint más egyéb műfajokat, pedig ha a kritikusok megélték volna az utána következő műfajokat, valószínűleg másként nyilatkoztak volna. Sokan giccsnek és komolytalannak tartották, mivel egyszerű dallama és szövege van. Igen, el kell ismernünk, hogy ebben a nézetben van igazságalap, ugyanis nem minden magyar nóta különlegesen szép dallamú, vagy tartalmas szövegű. Azt azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy épp ez az egyszerűség biztosította, és napjainkban is biztosítja, hogy széles közönséggel tudja megszerettetni magát. A szöveg sok esetben fontosabb a dallamnál is, mivel a nótáskedvű, dalosajkú emberek szívéhez kell, hogy szóljon, mert csak így van nagy esély arra, hogy sokan elővegyék akár a hétköznapokban is, hogy dalolásukkal jobb kedvre derítsék magukat és környezetüket. Mind a mai napig, a 21. századi emberek között is van egy olyan jelentős réteg, aki szívesen hallgatja és énekeli. A magyar nóták közül ma már sokszor csak a legismertebbek ismétlődnek körbe-körbe, mert az emberek a nagy részüket nem is ismerik. Továbbá az sem elhanyagolható, hogy vannak olyan magyar nóták, amelyek igenis különlegesen szép és igényes dallamúak, értékes szöveggel. Ezek a nóták igényes előadásmódot kívánnak meg, olyan "gyöngyszemek", amelyekből a magyar kultúra büszkén viselhető ékszereit hordhatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése