A cigányzene és a magyar nóta

Gyökerei

• A cigányzene táplálkozik a magyar népzenéből. A régi stílus hatása kisebb mértékű, elsősorban a kurucokhoz kapcsolódó költészet és hangszeres zene tartozik ide.
• A magyar népzene új stílusával lényegesen nagyobb a zenei rokonság, hiszen a két műfaj párhuzamosan, egymással kölcsönhatásban alakul ki.
• A korabeli európai szalonzene ugyancsak hatott a cigányzene divatos műfajainak kialakulására.
• A szalonzenék merev hangzásával szemben a cigányzene-magyar nóta erősen improvizatív előadásmódja az autentikus roma instrumentális és vokális zene öröksége.

Műfajai

• Nóta vagy hallgató, asztali nóta, kesergő. Lassú dallamú, parlando előadású dalok, a népzene keserveseivel rokon műfaj. Azonban a nagyobb szótagszám, és a jellegzetes előadásmód élesen megkülönbözteti azoktól.
  • "Eltörött a hegedűm" Dankó Pista híres nótája, 3 perc
• Verbunkos régiesen toborzó vagy magyar. Lassú, de feszes ritmusú, dűvő kíséretű, páros ütemű, eredetileg szóló vagy csoportos férfitáncot kísérő zene. Sokszor nincs szövegük. Az új stílusú néptáncok – a verbunkosok – zenekíséretével rokon, sőt időnként azonos dallamok.
  • Verbunk, Puka Károly zenekara, 3 perc
  • Verbunkdallam, 1 perc
• Csárdás. Kötött ritmusú, általában 4/4-es, de mindenképpen páros ütemű dalok. Szinte mindig van énekelhető szövegük. A verbunkoshoz hasonlóan a csárdászenének a néptánckincs csárdástáncait kísérő népzenével van szorosabb kapcsolata.
• Friss csárdás vagy röviden friss. A csárdások gyorsabb ritmusú, esztam kíséretű változata.
• Egyéb műfajok. A felsoroltakon kívül a zenekarok mint zeneszolgáltatók minden igényt igyekeztek kielégíteni. Így a repertoárba hamarosan beépültek romantikus zeneszerzők – Vittorio Monti, Liszt Ferenc, Johannes Brahms és mások – művei, akkori divatos indulók, keringők, polkák és más polgári táncok. Ugyancsak megjelentek a repertoárban a népszerű operettdalok, későbbiekben a divatos filmzenék.

Hangszerei

• A cigányzenekar alapja a vonós kamarazenekar, melyet egy vagy több hegedű, egy vagy több brácsa, cselló és nagybőgő alkot. Kisebb létszám esetén is legalább három vonósból és egy cimbalmosból áll a zenekar. A vonós hangszerek családja az itáliai reneszánsz zenekultúra öröksége.
• A zenekarban kiemelkedő szerepe a prímásnak van. Ő a szólóhegedűs, aki játékával egyben irányítja a zenekart. Emellett egyfajta együttesvezetői-menedzseri feladatkört is ellát.
• A cimbalom elengedhetetlen része a zenekarnak. A hangszer Perzsiából származik, elterjedésében jelentős szerepe volt a cigányságnak. Népi hangszerként ma is ott használatos, amerre a cigányság egykori vándorlási útvonala vezetett, illetve ahol a cigányság nagy létszámban jelen van (Törökország, Bulgária, Románia, Magyarország).
• A klarinét a tárogató, vagy ahogy még ismeretes töröksíp, zurna szerepét vette át. A töröksíp a Közel-Kelettől a Balkánig a cigány zenészek jellegzetes hangszere. Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc leverése után a császáriak elkobozták és elégették a cigányság tárogatóit, mert a „kuruc szellemiség” életben tartása miatt veszélyes eszköznek tartották. A tárogatót Schunda Vencel József hangszerkészítő megreformálta, azonban mégsem ez a típus, hanem a klarinét vált a korábbi töröksíp utódává.

A cigányzene és a magyar nóta további történelme

A műfaj igazi fénykora a XIX. század közepétől a XX. század közepéig tart.

A reformkorban a cigányzenekarokat ott találni mind a nemzeti érzelmű arisztokrácia udvaraiban, a kisnemesi kúriákon és a polgárság által látogatott szalonokban, szórakozóhelyeken. Később a polgárság gazdasági erősödésével, a városi életforma felvirágzásával a kávéházak, vendéglők kötelező személyzetévé válnak.

Az 1848–49-es szabadságharcban a muzsikus cigányok a magyar csapatokban harcolnak. A századok többségének saját cigányzenekara volt, akik természetesen nem csak az ütközetekben vettek részt, hanem zenélni is kötelesek voltak. Ekkor alakult ki a honvéd egyenruhából a cigányzenekarok hagyományos viselete: a zenekar aranysújtásos piros mellényt, a prímás pedig valamivel gazdagabb aranyozású kék mellényt visel. Ez a viselet a mai napig él.

Mint ahogy a Rákóczi-szabadságharc leverése után a Rákóczi-nóta és a kuruc dalok, úgy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után a Kossuth-nóta és a 1848-as honvéd-dalok aktív terjesztői voltak a cigányzenekarok.

A kiegyezéssel járó politikai konszolidáció és az azt követő gazdasági fellendülés hozta meg a cigányzene és a cigányzenekarok igazi fénykorát. Kávéház, vendéglő, főúri szalon nem volt cigányzenekar nélkül. A tehetségesebb cigányzenekarok külföldön turnéznak, rendszeresen játszanak Párizs legelőkelőbb szórakozóhelyein, a Riviéra turistaparadicsomaiban, a kor nevezetes gyógyfürdő központjaiban. Eljutnak a walesi herceg és az orosz cár udvarába is.

Az I. világháború, a trianoni békekötés majd pedig a gazdasági világválság természetesen nem kedvezett a cigányzene műfajának sem, de a műfaj iránt még mindig elegendő igény mutatkozott. Az akkoriban megjelenő dzsessz mellett jórészt ez volt mind a városi, mind a vidéki lakosság szórakoztató zenéje.

A II. világháború után a cigányzenét és a magyar nótát a letűnt elnyomó osztályhoz kötötték, és politikailag nem kívánatosnak minősítették, a cigányzenészeket, pedig mint az úri osztály kiszolgálóit minden eszközzel igyekeztek ellehetetleníteni. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a romák forradalmi részvétele miatt sok cigányzenésznek bevonták a működési engedélyét.

A magyar nóta olyan műfaj, amelynek összefoglalását és rendszerezését napjainkban még nem igen találjuk meg egy helyen. Talán ezért is terjedt el az a szemlélet, hogy a magyar nótát nem tekintették olyan értéke műfajnak, pedig ha a kritikusok megélték volna az utána következő műfajokat, valószínűleg másként nyilatkoztak volna. Sokan giccsnek és komolytalannak tartották, mivel egyszerű dallama és szövege van. Igen, el kell ismernünk, hogy ebben a nézetben van igazságalap, ugyanis nem minden magyar nóta különlegesen szép dallamú, vagy tartalmas szövegű. Azt azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy épp ez az egyszerűség biztosította, és napjainkban is biztosítja, hogy széles közönséggel tudja megszerettetni magát. A szöveg sok esetben fontosabb a dallamnál is, mivel a nótáskedvű, dalosajkú emberek szívéhez kell, hogy szóljon, mert csak így van nagy esély arra, hogy sokan elővegyék akár a hétköznapokban is, hogy dalolásukkal jobb kedvre derítsék magukat és környezetüket. Mind a mai napig, a 21. századi emberek között is van egy olyan jelentős réteg, aki szívesen hallgatja és énekeli. A magyar nóták közül ma már sokszor csak a legismertebbek ismétlődnek körbe-körbe, mert az emberek a nagy részüket nem is ismerik. Továbbá az sem elhanyagolható, hogy vannak olyan magyar nóták, amelyek igenis különlegesen szép és igényes dallamúak, értékes szöveggel.[1]

A cigányzene és magyar nóta napjainkban

• Magyarországon a cigányzene jelenleg leginkább már csak mint idegenforgalmi látványosság jelenik meg a vendéglátásban.
• Sok cigányzenész külföldön próbál érvényesülni, országok közt ingázik vagy végleg kitelepül.
• Más zenészek műfajt váltanak, leginkább a roma dzsessz és a klasszikus zene felé nyitnak.
• A műfaj megújítására tett jelentős kísérlet 100 tagú cigányzenekar megalakítása, mely a hagyományos kamara-műfajt szimfonikus zenekari méretben kelti életre.
• Az utóbbi időkben a nemzeti öntudasodással együtt a magyarnóta műfaja is újra felemelkedőben van. Kitűnő példa erre a www.magyarnota.com weboldal.

A cigányzene a társadalomban

A műfaj funkciói

• A cigányzene-magyar nóta hagyományosan a szórakoztatást szolgálja. Szövegei ennek megfelelően elsősorban tréfásak, vidámak, vagy éppen szomorkás-nosztalgikusak. Gyakori témák a boldog vagy be nem teljesedett szerelem, az élet apró örömei, a bor, a tánc, a mulatozás; nosztalgia a fiatalság, szülőfalu, régi szokások után, az idő könyörtelen elmúlásának tudomásul vétele.
• Ezek mellett azonban különösen kiélezett történelmi korokban – fontos társadalmi mondanivaló a nemzeti érzés ápolása, esetenként konkrét mozgósítás egy hazafias ügy mellett.

A cigányzene közege

• A cigányzene a szórakoztató jellegéből kifolyólag a kávéházakban és vendéglőkben, illetve egyéb szórakoztató helyeken találtak otthonra. Itt gyakori jelenség, hogy a zenekar egy asztaltársaságot szórakoztat, az ő pillanatnyi igényeik szerint játszva a repertoárt.
• A szórakoztatás másik formája a színpadi nótaestek formája. Itt nincs ilyen közvetlen kapcsolat a közönség és előadó között, a műsor egy előre eldöntött koncepció szerint zajlik. Ezeknek modern változatai a rádiós és televíziós nótaműsorok
• Harmadik fő formája a szórakoztatásnak a báli vagy lakodalmi muzsikálás, ahol a tánc alá való zenélés kap fő hangsúlyt. A felépítésnek itt is van előzetes koncepciója, azonban létezik egy közvetlen kapcsolat is a szórakozó közönséggel.
• Speciális alkalmak voltak régen a verbuválások azaz a toborzások, innen származik a verbunkos elnevezés is. Ilyenkor a sorozó bizottság némi borral és cigányzenekarral járva a falvakat, jó kedvre derítve a legényeket igyekeztek őket katonai szolgálatra csábítani. Az önkéntesek toborzása a kötelező sorkatonai szolgálta bevezetésével szűnt meg.

Kettős kötődés

Mint ahogy azt a cigányzene és magyar nóta elnevezések szemléletesen mutatják, a műfaj egyaránt kötődik a magyar és a roma kultúrához. Magyar igények szerint, de a cigányok játékstílusa és zenei megközelítése alapján alakul ki. Szemben a flamencoval – ahol bizonyos rivalizálás tapasztalható a romák és spanyolok között – a cigányzene esetében egyfajta munkamegosztás alakult ki. A zenészek és a zeneszerzők cigányok, míg a szövegírók és énekes előadók magyarok.