Hová lettek a cigányzenészek? Régebbi hírekből-válogatás

	2006. február 2.
	BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP
	– A világon minden zene szép, de az érzelmeket, a bánatot és az örömöt legjobban a cigányzene tudja visszaadni! – véli Kasuba József, a szarvasi cigány önkormányzat alelnöke.
	Szarvason és környékén néhány évtizeddel ezelőtt számtalan cigányzenész muzsikált a csárdákban, éttermekben, borozókban. Szarvasi cigányok húzták a kondorosi csárdában, a gyomaendrődi Hollerben, a szarvasi Halászcsárdában és a Vadászkürt Vendéglőben is. A helyi cigány önkormányzat vezetői szerint az elmúlt évszázadban több mint 20 jeles muzsikus család élt a városban. Mára eltűntek a cigányzenészek. Nemcsak Szarvason, de az egész megyében nehéz egy ütőképes zenekart találni. Tovább >> Lipták Judit – Békés Megyei Hírlap Leértékelődött a cigányzene Program a szórakoztató zenészek gondjainak enyhítésére Bár továbbra is sokak kedvenc szórakozása a magyarnóta- és cigányzene-hallgatás, erre egyre kevesebb lehetőségük adódik: alig van élő zenés étterem, a televízió szinte egyáltalán nem sugároz felvételeket, a fiatalok pedig nem tudnak megkapaszkodni a pályán. Serfõzõ Melinda| Népszabadság| 2005. december 13. |nincs komment Végleg eltűnhet a hungarikumnak számító cigányzene 2005. szeptember 20. KOSSUTH RÁDIÓ Óriásplakátok jelennek meg azzal a felirattal, hogy a cigányzene hungarikum, a cigányozás ne legyen az, miközben becslések szerint körülbelül háromezer cigányzenész van munka nélkül. Az étteremtulajdonosok ugyanis vagy nem tudják, vagy nem akarják megfizetni a cigányzenét. Déki Lakatos Sándor cigányprímás szerint az a helyes, ha a cigányzenét kettéválasztjuk, mégpedig a cigányfolklór zenére és a cigány muzsikusok által játszott magyar zenére. Az utóbbi ugyanis a magyar nóta és a népdalok magyar zene, csak azért nevezték el cigányzenének, mert cigányok muzsikálták. Borsodi Oláh Gyula nótaénekes, népzenekutató véleménye az, hogy a cigányzene a magyarság a szellemi közvetítője is. Blaháné a nemzet csalogánya írt a cigányzenészekhez egy kis köszöntőt. "Ti, akik annyi mosolyt varázsoltatok az ajkakra, annyi könnyet fakasztottatok a szemekbe, Ti, akik zokogó hegedűiteket annyi századokon át hűségesen megosztottátok a nemzet minden bújával és bánatával, miden örömével és dicsőségével, Ti méltán megérdemlitek, hogy írásban és képben is megörökítsenek benneteket és kedveseinek legszebb emlékei közt őrizzen a magyar." Ez az idézet egyébként az 1800-ban megjelent első cigányalbum bevezetője volt. Így álltak hozzá akkoriban a magyar cigányzenéhez és a magyar cigány muzsikusokhoz – tette hozzá Déki Lakatos Sándor. 1989-ig, a rendszerváltásig a cigányzenész társadalom tisztességesen meg tudott élni, ma már nem, mert 1990 után szellemi elnégeresedés folyik az országban – mondta Borsodi Oláh Gyula. „Mindent átveszünk rosszat, ami bejön, a jót pedig, a mi világhírű a cigánymuzsikánkat pedig lenyomjuk, holott annak idején a szüleink nem tudták, hogy mi az, hogy rasszizmus, mi az antiszemitizmus, de mi sem tudtuk.” Déki Lakatos Sándor véleménye az, hogy az a szellemi érték, amit a cigányzene hordoz, az kifejezetten magyar, hiszen benne van a nevében magyar nóta, magyar csárdás, magyar muzsika, és nem lehet másnak nevezni. Ha ezt nem tekintjük hungarikumnak, akkor mit tekintünk annak. Ez egy több százéves műfaj, több száz éve működő valami, amit gyakorlatilag a magyar cigányok mentettek át a jelenkorba, mert ha ők nem muzsikálták volna és nem tanulták volna meg apáról fiúra, nem adták volna tovább ezeket a műveket, akkor ezek elvesznek. Benkei Ildikó A szebb napokat is látott 100 Tagú Cigányzenekar Gárdi Balázs Az a legnagyobb problémánk, hogy a műfaj leértékelődött, a magyar nótát, a cigányzenét, a hagyományos tánczenét sokan valamiféle idejétmúlt csökevénynek tekintik. Bár nagyjából hárommillióan szeretik, de ők nem nagyon hangoztathatják a véleményüket, hiszen többnyire idősebb emberekről van szó - panaszolja Szirmai László, az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) igazgatója. Húsz évvel ezelőtt a szórakoztató zene városa volt Budapest, csak a Körúton 66 helyen szólt élő zene esténként. Országszerte 1750 zenés helyet tartottak számon, amelyekben naponta ötezer zenész-énekes muzsikált. A mai helyzetről nincsenek adatok, de valószínű, hogy ha lennének, a fenti számoknak csupán a töredékét tudnánk leírni. Szirmai László szerint a másik nagy problémát a színvonal vagy inkább annak hiánya jelenti. Szórakoztató zenésznek lenni is egy szakma, hiszen hosszú évekig kell tanulni énekelni, hangszeren játszani, vagyis el kell sajátítani a tudnivalókat. Éppen ezért a fellépést szakvizsgához, működési engedélyhez kötik, így kiszűrhetők lennének a kontárok, de a rendelet betartását általában senki nem ellenőrzi - az eredmény az egyszemélyes, szintetizátoros "zenekarok" ténykedése. És persze a feketefoglalkoztatás.