A rendszerváltást követően a cigányzenészek egzisztenciális helyzete jelentősen megváltozott. Azok a nagy állami szervezetek, amelyek korábban finanszírozták a zenekarok tevékenységét, sorra megszűntek vagy átalakultak.; és az állam nem tekinti már feladatának a magyar cigányzenei kultúra támogatását.
Köztudott, hogy még húsz évvel ezelőtt is Budapest volt a szórakoztató zene fellegvára. Csak a Körúton kb. hatvan helyen szólt a cigányzene,országszerte pedig több mint kétezer helyen húzta mintegy ötezer profi muzsikus. A nyolcvanas évek végétől azonban folyamatosan elvesztették munkájukat a zenészek, a vendéglátó egységek vezetői szerint a cigányzenének nincs már vendégcsalogató hatása.Ennek következtében a cigányok tömegével kerültek az utcára.
Nehéz lenne megállapítani,mennyi jobb kategóriás zenész "dolgozhat" ma Magyarországon.
Mára, a zenészeket és a művészi értékeket megszólaltató muzsikát felváltották az egyszemélyes szintetizátorok,s az őket alkalmazó vendéglátósok, egyéb társulások nem a minőséget, hanem az alacsony költséget tekintik mérvadónak.
-A kategóriavizsga, amelyet a zenészek sok-sok munkával ,tanulással szereztek meg, a munkaerőpiacon mit sem ér, mivel sem korábban, sem ma ,nem szerepel az államlag elismert és bejegyzett szakmák közé.
Ily módon, már esélyük sincs arra, hogy egzisztenciálisan megbecsültté váljanak. Korábbi biztonságuk már a múlté, véglegesen!???
Az állam semmilyen szinten nem vállalja fel ezt a problémát.
Minden, cigányzenével kapcsolatos kérdésben a Kulturális és Oktatási Minisztérium romaügyi referense a kompetens személy.Ebből kiindulva, feltételezhető, hogy a kiírt pályázatok, az elbírálás, a végrehajtás és a monitoring tevékenység is egy kézben összpontosul, így kérdéses, hogy valóban pártatlan és szakmai döntések alapján utalják- e ki a közpénzeket.
Jó példa volt erre az Országos Foglalkoztatási Alapítvány cigányzenészekre vonatkozó támogatása.
-A pályázat teljesen átgondolatlan -és teljesíthetetlen feltételeket szabott a civil szervezetek és foglalkoztatni kívánók számára. és csak egy szűk körnek nyújtott 142.5 millió forintos lehetőséget, a többiek pedig "forrás" híján elestek a megélhetés lehetőségétől.
Ily módon, a zenészek kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. A kormányzat nem teremtett olyan helyzetet, hogy zenészeink tudásukat rendszeresen a koncertpódiumokon mutathassák be.
-Ha valaki elemezné a (mégis) rendelkezésre álló valamilyen pénzforrásokból pályázatok útján elnyerhető támogatásokat, azonnal megállapíthatja, hogy azokból csak prominens személyiségek közvetlen környezetéhez tartozó, családi vagy baráti kapcsolatokon alapuló szervezetek nyerhetnek támogatást.
A cigányzenészek tönkretételében az OSZK-nak hervadhatatlan érdemei vannak.
Ők határozták meg alapvetően annak a "kísérleti programnak" a fő irányelveit, amely a magyar cigányzenészek foglalkoztatása céljából rendelkezésre álló állami pénzeszközök felhasználására irányult,ők voltak a "szakértők" a program kidolgozásánál. Ám, annak végrehajtása köszönő viszonyban sem volt az eredeti célkitűzéssel.
-A Kádár rendszerből itt felejtett, monopolhelyzetben levő OSZK nem tudott a megváltozott helyzethez igazodni, ennek köszönhető, hogy az 1998-ban is rendelkezésre bocsátott nagyobb összegű támogatást sem tudták a cigányzenészek helyzetét orvosolva felhasználni. Nem tudtak a megváltozott körülményekhez igazodni és a feladathoz felérni!
Nem látják ma sem, hogy nem a magyar nótával van a baj, hanem azzal, hogy nem a megfelelő környezetbe került. Ezen a mentalitáson ma sem tudnak változtatni, hiszen; mindig is a cigányzenészek vámszedői voltak.
Vannak nemzeti kultúránknak büszkeségei, neves képviselői; akik, ha lelépnek a pódiumról, mehetnek a nyomorba.
-A harmincas évek Amerikájában , a Carnige Hallban Luis Armstrong-ot ünnepelte a közönség_de csak a hátsó udvarban vacsorázhatott a zenekarával.....
Körülbelül mi is itt tartunk.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése