Jungle World: A Sziget és a roma zene

A Jungle World című, magát baloldalinak nevező német hetilap Christian Jakob cikkét közölte A színpad gettóként címmel: Az ismert budapesti Sziget fesztivál évek óta prezentál egy színpadot roma zenével. A szponzorok nagy ívben elkerülik a romákat.


 2012. augusztus 17. péntek, 02:52
„Egy cigány zenész egészen más, mint egy cigány szomszéd. A magyarok cigányzenére táncolnak, és szeretik a cigányokat, amíg azok a színpadion állnak” – mondja Marina Pommier. Az ő dolga az, hogy a romákat színpadra állítsa. A francia kultúrakutató az augusztus 8-ától 13-áig megrendezett budapesti Sziget fesztivál roma sátrának a kurátora. A Sziget 450 ezer látogatóval Európa egyik legnagyobb zenei fesztiválja. És noha az akár 225 euróig terjedő jegyárak sok magyar számára megfizethetetlenek lettek, a fesztivál nagy nemzeti esemény: a hadsereg verbuváló standokat működtet, nagy cégek mutatkoznak be a fiataloknak munkáltatóként, a kormány beköszöntőt ír a programfüzetbe.
Nem magától értetődő, hogy a roma színpad évek óta a fesztivál része. „A magyar kormánypolitika célja a romák elüldözése” írta Kállai Ernő, a kisebbségi jogok parlamenti biztosa 2011-ben egy jelentésben. Ezt követően megszüntették a tisztséget. Pedig Kállai csak összeszedte annak a részleteit, amire az emberi jogi szervezetek és az EU már rég panaszkodnak: szervezett szélsőjobboldaliak, a szélsőjobboldali Jobbik és a nacionalista Fidesz politikusai hadat viselnek az ország legnagyobb kisebbsége ellen. Magyarországon legalább 700 ezer roma él, a lakosság 7 százalékát teszik ki. Az EU-Bizottság kimutatásai szerint közülük mintegy 70 százalék munkanélküli.
Tavaly Gyöngyöspata település került a címlapokra, amikor ott heteken át neonácik meneteltek és a helyi cigány településrészt lezárt gettóvá tették. A kormány ezt tolerálta, a település lakossága nem sokkal később egy neofasisztát választott meg polgármesternek. Ő azzal szerzett hírnevet, hogy a szociális segélyben részesülők számára kidolgozott közfoglalkoztatási programot úgy alkalmazta, hogy a helyi romákat menetoszlopokban vitte kényszermunkára, és őriztette őket. Kállai azt írta: a programot nemcsak Gyöngyöspatán használják „céltudatosan rasszista motivációjú zaklatásra, amelynek végpontja az egzisztenciaalap teljes megvonása lehet”. A cél a roma lakosság elűzése a többségi magyarok lakhelyeiről – írta. Gyöngyöspatához hasonló példa sok van. A legutóbbi választásokon a szavazatok 17 százalékát a Jobbik szerezte meg, amely elsősorban a romák elleni uszítással kampányolt. Legutóbb idén júniusban vonultak ezrek az utcára Magyarország központi részén, követelve, hogy roma szomszédaik távozzanak a faluból.
Pommier ismeri a sajátos diszkrepanciát, amely a romákkal szembeni, különösen kelet-európai gyűlölet és a romák zenéjéért való lelkesedés között tátong. „A zene nagyon esztétikus és szenvedélyes. Sok roma kiváló showman” – mondja. Ez azonban önmagában  nem magyarázza a Balkán-beat és a cigány-rock sikerét. „Létezik egy erős romantikus eszme, egy kivetítés. Ez visszanyúlik egészen a romantikáig, Liszt Ferencig. Az emberek azt hiszik, a romák bohémek, szabadok, és ezért szeretik a zenéjüket.” Máig sokan azt hiszik, hogy a romák nomád életet élnek, „vagy valahogy hippiként”. De ez nagy tévedés – mondja. „A romáknál őrületesen sok szabály van, sok merev struktúra, és kevés individualizmus. Tulajdonképpen a posztmodern élet ellentétét élik. Húszéves korára majdnem mindenki megnősült/férjhez ment, és csak nagyon kevesen tudják magukat kivonni ezen kényszerek alól”.
A francia kultúrakutató a zene és a nemzeti identitás magyarországi viszonyát kutatta, tíz éve roma együttesek menedzsere Franciaországban és Magyarországon. Nem ő találta fel a roma színpadot. A fesztivál programigazgatója csak akkor kérdezte meg, hogy volna-e kedve átvenni a vezetést, amikor problémák támadtak az első szervezővel. Nem érzi úgy, hogy mostoha bánásmódban lenne része: „Mindig az volt az érzésem, hogy a rendezőknek és a közönségnek is fontos, hogy létezik ez a színpad.”
Ám a roma sátor nem olyan része a programnak, mint az összes többi. Miközben a többi tíz színpadot nagy konszernek szponzorálják, és ebből fizetik az olyan sztárok gázsiját, mint Snoop Doggy Dog vagy Korn, nem akadt cég, amely vállalta volna a roma színpad támogatását. „A marketingigazgató újra és újra megpróbálta, de azt mondta, ezzel a névvel nincs esélyünk.” Egyetlen vállalat sem akart a romákkal kapcsolatba kerülni. Pommier-nek azonban eszébe se volt a név megváltoztatása. És így a fesztivál pénzéből meg a külföldi kulturális támogatásokból oldja meg a feladatot: az Egyesült Államok, Kanada, Franciaország, Ausztrália, de még Szlovákia nagykövetsége is utalt át neki összegeket, amikor az említett országokból hívott együtteseket. Tudatában van annak, hogy a szlovák kormány saját országában a magyarhoz hasonlóan szigorú, romaellenes politikát folytat. „A támogatásnak ebben az esetben nincs nagyon sok köze a hivatalos kormánypolitikához. A kulturális intézményekben dolgozó emberek nyitottabbak” – mondja.
A több mint ezer embert befogadó sátor idén minden este megtelt. Pommier 20 együttest hívott meg, közülük csupán a fele roma. „Amikor kezdtem, nem tudtam, mit gondoljak róluk. Úgy véltem, ezek lopják a zenét! Ma az a véleményem, hogy ez teljesen mindegy. Azt lehet tenni vele, amit akarnak. Nekem csak az a fontos, hogy a művészek ne tegyenek úgy, mintha maguk is romák lennének. Olyanokat nem hívok meg.”  Mint mondja, a romákat sem zavarja, hogy más muzsikusok roma zenével sikert aratnak. „Ők elfogadják ezt.”
A magyarok ambivalens viszonya a roma kultúra iránti megmutatkozik Snétberger Ferenc gitáros, nemzetközileg ismert jazz-gitáros és zeneszerző történetében is. Snétberger a roma színpad számára utánpótlásversenyt szervezett. „Snétberger ma Magyarországon híres ember, városa díszpolgára. De ahhoz, hogy ezt elérje, előbb el kellett hagynia az országot, és Berlinbe kellett mennie” – mondja Pommier. A holokauszt-emléknapon, 2011-ben Snétberger a szinti Zoni Weisszel fellépett a német Bundestagban. Magyarországon csak a külföldön szerzett hírnevével tudott elismertté válni – mondja Pommier.
A jelenlegi cigányellenesség a rossz gazdasági helyzettel magyarázható. „A kommunizmus bukása óta kevesebb a munka mindenkinek. Mindig a romák az elsők, akik munka nélkül maradnak. És ők a bűnbakok is.” Ehhez jön még, hogy „a magyarok nem dolgozták fel a történelmüket. Ez itt sokkal kevésbé ment végbe, mint Nyugat-Európában. Itt senki nem beszél arról, hogy a holokauszt idején hány romát öltek meg”.
Sok művész, akikkel Pommier dolgozik, a cigányok gyenge politikai szervezettségére panaszkodnak. „Azt mondják: az a problémánk, hogy nem vagyunk egységesek. Ez a nagy különbség a zsidókhoz képest. A romáknál mindenekelőtt a család a fontos, nincsenek központi szervezetek, nincs hagyománya a harcnak.”  Ez lecsapódik a roma zenében is – vallja Pommier. Ez a zene azért is népszerű, „mert apolitikus. Nem protesztdalokat énekelnek. Szerelemről van szó, az életről, az ivásról vagy a szabadságról. De az elnyomatásukról nem szólnak a dalok”.