A cigányzenészek helyzete Magyarországon

Kedves Olvasóink!

Szeretettel és Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Vizsgálódásom tárgya ez alkalommal egy, a cigányzenészeket sújtó társadalmi probléma.

Helyzetfeltáró vizsgálatokat indítottam, amelyben a cigányzenészek élet és munkaviszonyait igyekszem nyilvánosságra hozni.
Kendőzés és szépítés nélkül tárom az olvasók elé a cigányzenész társadalom megrázó tüneteit: a reménytelenséget, a kilátástalanságot.Ebből a képből, hiányzik a korábban megénekelt idill, a nosztalgiákat ébresztő, a szabadság áttetsző levegőjétől könnyed, romantikus magyar valóság.
A zenészek lemondóak, elkeseredettek, letörtek, cselekvésre képtelenek.
Érdekképviselet csak azáltal van hogy emlegetik, de nem azáltal, hogy valami közös és együttes cselekvés jutna benne kifejezésre.
Az emberhez méltatlan helyzetért, a fennálló társadalmi rendet hibáztatom.
Vádirat ez, a politika embernyomorító hatása és a latifundiumok urainak mindezt tudomásul vevő nemtörődömsége ellen!
Vizsgálódásaim középpontjában most a cigányzenészek állnak, azok tehát, akik tartós munkahely nélkül és egész esztendős elfoglaltság nélkül sokszor nagy távolságot téve meg, tudnak, de csak kevés számmal kenyérhez jutni.

-Az olvasónak éreznie kell, hogy olyasvalaki szól hozzá,,aki nemcsak a maga tapasztalatait tudja előadni-hanem a zenészek gondolkodásmódját, ízlését, lelki rezdüléseit, viselkedési formáit ugyanúgy ismeri, mint a sajátját.
_A cigányzenészek átélték művészetük kiszorítását a közgondolkodásból és teljes félreállításukat a szórakoztatóiparból.Tanúi lehettünk ugyan egy rövid időre szóló fellendülésnek és újbóli letaglózásnak -immár súlyosabb hatásokkal és következményekkel.
A cigányzenész társadalom haldoklásának szomorú látványa, mely elpanaszolja a kilátástalan jövőt; akkor, ha ezt látnom kell, s az írói szabadságot sohasem éreztem és élveztem, akkor tehát, amit most teszek, azt a szabadság hiányának ellenére teszem.
-Ha itt van az a hatalom amelyet a cigányok joggal hívhatnak magukhoz, akkor jöjjön, hogy együtt támaszthassuk fel az életet!
Szolgálni akarom a nemzetnek ezt az eltaszított részét!!!!!
Az író ember mindig előbb jár, mint a politikus. Akik nemcsak írni tudnak, hanem egy egy nép, vagy népcsoport szellemében kiállva, természetes jogokért és megkésett igazságokért küzdenek, azok önként és kötelezően vállalták az újságírói hivatást.

A kormányzatnak, a médiának, abban a feladatban kell elől járnia, hogy a magyar nép és a cigányzenészek ismét egymásra találjanak.
A cigányzene a magyar nemzet hozománya, melyet hajdan csodálata ápolt, árnyékában nőtt szeretete által teljesedett ki!
Éppen ezért, a cigányzene országunk legszebb címei között kell, hogy ragyogjon!
Mikor és hogyan szenvedett sérelmet a cigányzene? A közönség elmaradott ízlése és az üzleti szellem érvényesülése végett?
_Fájdalommal állapítom meg, hogy bárhova nézek-múltban és jelenben egyaránt, tehetségek seregét látni, de annál kevesebb összhangot a "törzsökös magyar" és a beolvadottak legjobbjai között.
Legfőbb gondjaim egyike, hogyan tudatosíthatnám az összefogás szükségességét és miként erősíthetném az összetartozás érzését.
A cigányzenészek életében bekövetkezett megoszlás meglehetősen tartósnak bizonyult és utórezgései ma is érezhetők. Nem könnyű eldönteni, hogy mikor és milyen körülmények között jelentkezett.

Munkám során, nem kímélem őket; tudom a hibáikat, hiányosságaikat, gyarlóságaikat, mint ahogy ezek a vonások mindannyiunkban fellelhetők, -de mint közíró a cigányzenészeket ért hátrányos megkülönböztetések miatt eme társadalom védőügyvédje gyanánt lépek fel, mindent csak azok érdekeinek szemüvegén át nézek és féktelen indulatok rabjává lettem.
A kialakult kép sivár és vigasztalan.Mindezt az illetékesek figyelmébe ajánlom és orvoslást sürgetek!
Lényegében ugyanazok a fejlődést gátló erők sötétednek föl, mint a perifériára szorult tömegek felett, az elmúlt húsz esztendő alatt-az alapjaiban beteg, hamis magyar társadalmi szerkezet szerves következményeiként.
A fő kérdés az, mit lehet tenni, és hogyan lehet ezen változtatni.
-Remény nélkül reménykedem; de félő, hogy a kormánynak nem lesz "szíve" fordítani a cigányzenészek sorsán, hanem meghódol a sötét hatalmak előtt.
Az angolszász "to gine a chane" alapján alkalmat adok a kormánynak, hogy ország világ előtt megmutassa igaz szándékát.
Bízom abban, hogy a látható kormány felülkerekedik a láthatatlanon.



Tisztelettel elköszön Önöktől Szabó Piroska