olvsó

Kedves Olvasóink!

Liszt Ferenc így szólt a"czigányokról".

"Ha Radicsot hallom, szinte eltűnik a valóságos környezet. Az erdők illata csap meg, a források csörgedező zenéje és egy szív mélabús vallomása, mely szenved és ujjong - szinte egy időben.
Nézetem szerint, ehhez a zenéhez nem szabad hozzányúlni. Sőt, óvni kell a hivatásosok kontársága ellen.
Ezért hát becsüljék meg jobban a cigányzenészeket, hogy ne legyenek többé egyszerű szórakoztatók, akikkel ünnepségeik hangulatát emelik, vagy pezsgőzés közben a fülükbe húzatnak!
Ez a zene igazán van olyan szép, mint az Önök csipkéi, vagy hímzései. Miért nem becsülik meg jobban, miért nem szeretik ugyanúgy?"

2012. április 2., hétfő

Itt hagyott bennünket Lendvai Csócsi Jenő Prímás




Életének 66.évében, aki a rendszerváltozás veszteseként nem élhette meg a nyugdíjat hozó öregség tisztes napjait.

Két szóban benne van az egész története: muzsikus-cigány volt. Innét a dicsősége, ez a tragikuma.

Fejedelem volt, nábobja a magyar dallamkincsnek, aki vonójával kénye-kedve szerint hurcolhatta meg a szíveket......

Ami a lélek az ő muzsikájában-a jegenyék suhogása, a délibáb ringása a sárga búzaföldek fölött, a kaszált rétek illata, a felhőkben tüzet rakó naplemente, az ökörkolomp csengése a fátylas alkonyatban, a darusuhogás az éjszakában s a sárgarigó hajnali furulyaszava .

Lelkében az isten teremtő lénye égett, de lelke hordozója cigány volt tele fajának minden gyarlóságával, akire követ dobhat a kislelkűség és a nagyképűség, ami felett élcelhet a cinikus, de ami fölött elsiklik a tekintete annak, aki nem a társadalmi külsőségek lelketlen rabja, hanem elfogulatlan rajongója az örök szépnek.
A gyémánt, sárosan is fejedelme az összes drágaköveknek, s az esik ítélet alá, aki bemocskolja és le nem törli a foltjait.
Vétkezik az, aki rövidlátó szemmel méricskéli a lánglelkek isten kijelölte ösvényét.

A hivatalos nagyságok koporsójára hivatalos kegyelet terít aranyos szemfödelet, de hideg marad a gyászolók szíve.

A muzsikus cigány halálának hírére nem borulnak gyászba a világ urai, de aki valaha is vigadt és könnyezett vonója mellett, annak szívéből felszakad egy fájó sóhajtás és végigsimogatja koporsóját a magyar nóta fejedelmének, akire ráborulnak az összes fülemülék és rápergetik szirmaikat a bánatos virágok.......









Ő a prímás, szinte még kis gyerek......




Sajnos, nagyon rossz minőségű a felvétel, de azért csak emlékezzük reá.













Szabó Piroska

3 megjegyzés:

  1. Kedves szerkesztő asszony.
    Én még ilyen szépet nem olvastam.
    Köszönettel egy tisztelője.

    VálaszTörlés
  2. Tisztelt Szabó Piroska

    Köszönöm zenésztársaim nevében ezt a csodálatos megemlékezést.

    Nagyon nagy tisztelőjje.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép bucsuztatás.... Nyugodjék békében

    VálaszTörlés